Rudabánya irodalmi nevezetessége, hogy 1725. október 16-án itt született Gvadányi József író. Nála magyarabb érzésű ember kevés volt történelmünkben, pedig apai ágon olasz ősökkel büszkélkedhetett, akik Arezzóból, Petrarca szülővárosából származtak. Az osztrák császári sereg zsoldosaiként kerültek hazánkba. Dédapja, Alessandro de Guadagnis elesett a szentgotthárdi csatában (1664). Jutalmul hasonló nevű fia (az író nagyapja) Szendrő várának kapitányságát kapta 1683-ban. Megtelepedett nálunk, s 1684-ben feleségül vett egy magyar grófkisasszonyt, Forgách Dorottyát. Bécs felmentése után a  Bódva-völgyön vonult hazafelé Sobieski János lengyel király, s rövid ideig a szendrői várban időzött (1683). Az uralkodó annyira megkedvelte Gvadányi várkapitányt, hogy neki és utódainak grófi címet adományozott (1686). Ezért szerepel a családi címerben a lengyel sas is. Ennek ellenére nem voltak különösebben vagyonosak, életmódjuk inkább a kisnemesekéhez, mintsem a főurakéhoz állt közelebb. Alessandro de Guadagnis azután 1687-ben Gvadányi Sándor néven magyar honosságot (idegen szóval indigenatust) nyert, ma úgy mondanánk, hogy állampolgárságot kapott. Felesége örökösödési per útján szerezte meg Rudabányát. Haláluk után a rudabányai birtokot fiuk, János örökölte. Az ő felesége, vagyis a költő édesanyja, a bárói családból származó Pongrácz Eszter Nyitra megyében is kapott örökséget, földbirtokot. A Gvadányiak 1686-tól 1728-ig rézbányászatot folytattak az egykor gazdag rudabányai érclelőhelyek maradékán. Egy ideig a Rákóczi-szabadságharcot is szolgálták (1706-1711-ig), mert rezet szállítottak a fejedelem hadiüzemeinek és pénzverdéjének. Rákóczi két ízben is levélben kérte a borsodi rendeket, hogy ne háborgassák a rudabányai bányászokat, mert fontos szolgálatot tesznek a hazának.

      Visszatérve az író életpályájához, 10 éves koráig Rudabányán élt, és a kor szokásai szerint a családban nevelkedett. Valószínűleg házitanítók felügyelete alatt kezdte meg tanulmányait. Később Egerbe, a jezsuita gimnáziumba került, ahol kitűnő tanuló volt. A szünidőket azonban egészen 16 éves koráig szülőhelyén töltötte. Keveset tudunk arról, hogy milyen volt rudabányai gyermekkora. De műveiben később utalásokat, visszaemlékezéseket találunk, amelyek derűs, boldog időszak képét vetítik elénk. Biztos, hogy fogékony lelke sok élményt, benyomást őrzött meg a borsodi 16 esztendőből. S még valamit vitt innen magával: a környék színes, ízes magyar nyelvét, amelyet a nyelvészek a keleti palóc nyelvjárásba sorolnak. Gvadányi 1740-ben szakadt el véglegesen a szülőföldtől, amikor a jezsuiták legmagasabb fokú iskolájában, a Nagyszombati Akadémián kezdte meg tanulmányait. Itt is kiemelkedett a hallgatók közül, biztos alapműveltséget és kiváló nyelvtudást kapott az intézmény bölcsészeti tagozatán. Ennek ellenére 1743-ban katonai pályára lépett, és 40 évig szolgálta a Habsburg-uralkodókat. Részt vett az örökösödési és a hétéves háborúban. Számos európai országban megfordult, mialatt sok nehéz csatát megvívott. Vitézségével többször kitüntette magát. Leghíresebb hőstette a porosz főváros, Berlin megsarcolása volt a Hadik-huszárok élén 1756-ban. Egy alkalommal súlyosan megsérült a dél-franciaországi harcokban (a lábát lövés érte, és a sebe elüszkösödött), emiatt hetekig ápolták Savona városában. Közben 1751-ben Nyitrán házasságot kötött Horeczky Franciskával. Három gyermekük született; felesége 1772-ban meghalt.

     Az 1763-ban megkötött hubertsburgi béke véget vetett a háborús éveknek. Gvadányit ekkor a Felső-Tisza vidékére vezényelték. Az itteni unalmas órákban sokat olvasott, és ekkor kezdett el írogatni saját maga és környezete szórakoztatására. 1775-ben Galíciába helyezték, míg végül lovas generális rangban történt nyugdíjaztatása vetett véget katonai pályájának 1783-ban. Szakolcán, anyai örökségként kapott birtokán telepedett le. Gazdálkodott, szórakozott, élte a vidéki birtokosok gondtalan életét. 1785-ben másodszor is megnősült, feleségül vette Szeleczky Katalint, akivel boldogan élt haláláig.

     Csak szakolcai éveiben, élete alkonyán kezdett komolyabban foglalkozni az irodalommal. Sorra jelentette meg népies stílusban írt verses elbeszéléseit, amelyeknek témáját és alakjait elsősorban hosszú katonáskodásának emlékeiből merítette. Elsőként a Pöstényi förödés látott napvilágot (1787). 1790-ben hagyta el a sajtót az Egy falusi nótáriusnak budai útazása… című, páratlanul népszerű műve, amely napjainkig sok kiadást ért meg. Főhőse, a peleskei nótárius, azaz jegyző irodalmunk egyik leghíresebb alakjává vált. Petőfi is irigykedve jegyezte meg később: „Sokért nem adnám, ha én írtam volna a Peleskei nótáriust!” Ezután szinte évenként kiadott egy újabb munkát, melyek közül a Rontó Pál és Benyovszky Móric kalandjait elbeszélő történet aratta a legnagyobb sikert. Művei között találunk történelmi, hadtörténeti és politika tárgyúakat is. Írótársaival, barátaival élénk levelezést folytatott, amely nyomtatásban is megjelent. Gvadányi József az ország legnépszerűbb, legolvasottabb írójaként hunytt el 1801. december 21-én Szakolcán. Ott temették el, majd később (az 1860-as években) a Horeczky család (első feleségének rokonsága) átszállíttatta hamvait a rohói (ma Rohov, Szlovákia) templomba, ahol most is nyugszik.

       Gvadányi irodalomtörténeti helyét, szerepét a tudomány már régen kijelölte, az érdeklődők tájékozódhatnak felőle az életéről megjelent néhány könyvből, a lexikonokból vagy az összefoglaló munkákból. Legnagyobb érdemének típusteremtő képességét, ízes magyarságát, kitűnő megfigyelőképességét és aprólékos, szemléletes leírásait tartják a mai szakemberek. Az elsők között ábrázolt népies alakokat, falusi életképeket, jeleneteket irodalmunkban, amiért a néprajztudomány is nagyra értékeli műveit. A nyelvészek a sok régi, már elfeledett szó, kifejezés miatt becsülik. De más tudományágak számára is kimeríthetetlen tárházat jelentenek munkái, mert olvashatunk nála a korabeli divatról, szokásokról, fürdőéletről, táncokról, színházról, nemzetiségekről, társadalmi életről és még sok minden másról.

     Gvadányi József utóélete is bővelkedik érdekességekben és eseményekben. Két legfontosabb műve, a Peleskei nótárius és a Rontó Pál megjelenésüktől számítva közel egy évszázadig a legnépszerűbb magyar nyelvű olvasmányok közé tartoztak. Szívesen forgatták irodalmunk nagyjai, Arany és Petőfi is. Az előbbi tanulmányt, az utóbbi verset szentelt Gvadányinak. 1887-ben országos figyelem közepette emléktáblát helyeztek el egykori szakolcai lakóházán. Erre az alkalomra adták ki a Gvadányi-albumot, amely tanulmányokat és szépirodalmi alkotásokat tartalmazott. 1894-ben Széchy Károly terjedelmes monográfiát írt róla, melynek szövege ma már ugyan nagyrészt túlhaladott, de kép- és dokumentum-anyaga igen fontos a Gvadányi-kutatás szempontjából. A nótárius és Rontó Pál kalandjai a mai nyelvhez igazított modern kiadásokban (1975, 1995) is olvashatók, tehát Gvadányi munkássága most is az irodalmi köztudat része.

    A szülőhely sem maradt hálátlan: 1925-ben közadakozásból, országos ünnepség keretében felavatták Gvadányi József szép mellszobrát, a kor egyik legnevesebb szobrászának, Pásztor Jánosnak az alkotását. Eredetileg a római katolikus templom mellett állt a szobor, az 1950-es évek végén azonban áthelyezték a település ősi központjába, a református templom előtti térre, ahol ma is látható. Később utcát neveztek el róla. 1975-ben, születésének 250. évfordulója alkalmából nagyszabású rendezvénysorozatra került sor, amelynek keretében kiállítást nyitottak, emlékestet tartottak, a nevét viselő művelődési ház falán pedig emléktáblát avattak Gvadányi József tiszteletére. Születésének két és háromnegyed évszázados évfordulóján, 2000. október 16-án a Rudabányai Általános Iskola is felvette az író nevét. 2002 óta minden év októberében Gvadányi József Emlékhét veszi kezdetét Rudabányán, gazdag kulturális programokkal. A helyi múzeum bibliográfiát és két életrajzot jelentetett meg az író-generálisról. Sorolhatnánk még a helyi Gvadányi-kultusz megnyilvánulásait, de talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy a város méltó módon ápolja neves fiának emlékét. 2025-ben, születésének 300. évfordulója alkalmából emlékkönyv kiadását tervezik, amelyben az akkor 100 éves Gvadányi-szobor történetét is bemutatják.

Forrás: Hadobás Sándor

A Gróf Gvadányi József születésének 299. évfordulójára bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

S csoda, hogy vannak olyan civil szervezetek, személyek, akik ennek élére állnak. Itt Boldván az önkormányzat Szabóné Tóth J Judit polgármester vezetésével , Drótosné Mészáros Eszter, a Cantus Firmus Énekegyüttes Egyesület elnöke, és a Dalárda Egylet Mészáros Barnabás irányításával szorgoskodott a rendezvény létrehozásán az egyesület tagjainak, önkéntesek sokaságának a segítségével.

Ha még a múlt kultúrája él, az az ilyen közösségeknek, dalköröknek köszönhető, ezért minden tiszteletet megérdemelnek. S félő, ha ők elmennek, a mai fiatalok közül csak kevesen vállalják ennek továbbvitelét. A világ változik, s ez a változás sajnos nem az ilyen közösségeknek kedvez.

A lényeg, csoda volt a sok kórus, a hihetetlenül szép és autentikus dalok, a kedvesség, az őszinte öröm, a dalos hangulat.

A Népdalkör-találkozón 7 csoport lépett fel, s kivétel nélkül mindegyik mosolyt, örömöt, boldogságot ültetett a szívekbe és a lelkekbe.

A résztvevőket Szabóné Tóth J. Judit polgármester köszöntötte. Mint fogalmazott, a kultúrának egy nagyon szép kincsét őrzik az együttesek, s igyekeznek azt továbbadni a mai generációnak, magyarként, ezzel biztosítva a generációk közötti folytonosságot és kapcsolatot.
Kitért arra, hogy egy ilyen rendezvény csak akkor jöhet létre, ha annak megvalósításban van vezető, s vannak sokan, akik őket támogatják. Boldván a vezető szerepet Cantus Firmus Énekegyüttes Egyesület elnöke, Drótosné Mészáros Eszter, valamint a Dalárda Egylet vezetője, Mészáros Barnabás vállalta, s őket segítette, támogatta az általuk vezetett civil közösségek, valamint sok-sok önkéntes. Köszönet illeti őket, hiszen a kultúráért, a közösségért, Boldváért teszik. Ez is azt bizonyítja, jó magyarnak lenni, jó Boldvainak lenni.
Bízik abban, hogy ez az első kezdeményezés fogadtatásra talál a népdalköröknél is, és jövőre ismét találkozhatnak majd Boldván.
A rendezvény a “Nélküled” c. dal közös éneklésével kezdődött, majd a népdalkörök műsora következett.

SAJÓSZENTPÉTERI SAJÓGYÖNGYE NÉPDALKÖR
A népdalkör szakmai vezetője Orosz Marianna. Műsorukban minden tájegység dala jelen van, de a legszívesebben a Borsodban gyűjtött dalokat éneklik. Országos minősítésen ARANY FOKOZATOT nyertek. 2017-ben az Országos Bányász Szakszervezettől MŰVÉSZETI NÍVÓDÍJ kitüntetés kaptak.

EDELÉNYI HAGYOMÁNYŐRZŐ NÉPDALKÖR
A népdalkör 50 évvel ezelőtt Pávakör néven alakult. Azóta kisebb magszakításokkal működik, támogatójuk az Edelényi Könyvtár. Kezdetben helyi gyűjtésű dalokat adtak elő, ma már több tájegység dalait is éneklik.

EDELÉNYI FÉRFIKÓRUS
A kórus 1975-ben alakult, azóta sok változáson mentek át. Megújulásuk 3 éve történt, amikor a lecsökkent létszámot sikerült 21 főre növelni. Repertoárjukban katonadalok, népdalok, bányász dalok szerepelnek, de szívesen énekelnek slágereket is.

RUDABÁNYAI ROZMARING ASSZONYKÓRUS
18 éve alakult meg a dalkör, 17 fővel kezdték meg működésüket, ma 10 fő a létszám. Minősítő versenyeken is részt vettek, Egerben EZÜST FOKOZATOT kaptak. Balatonalmádiban ARANY OKLEVELET, kaptak. 2013-ban Gyöngyösön az Országos Bányásznapon MŰVÉSZETI NÍVÓDÍJAT kaptak. Felléptek Romániában és Szlovákiában is.

SAJÓBÁBONYI REZEDA NÉPDALKÖR
25 éve működik a népdalkör, támogatójuk a sajóbábonyi önkormányzat. 2015-től Orosz Marianna ének-zene tanár szakmai irányításával dolgoznak. 2019-ben Egerben a KÓTA Aranypáva minősítőjén ARANY FOKOZATOT kaptak.
A népdalkör büszke arra, hogy tagjukat, Polák Zoltánnét az idei évben DÍSZPOLGÁRI címmel tüntette ki Sajóbábony Önkormányzata.

BOLDVAI DALÁRDA EGYLET
A Dalárda Egylet 2017. februárjában alakult, szakmai vezetőjük Mészáros Barnabás, aki 2019-ben “Boldva Kulturális Örökségéért” díjban részesült. Az Egylet működését anyagilag és erkölcsileg Boldva Önkormányzata, a Boldvai Szociális Szolgáltató központ támogatja, a technikai feltételeket pedig a művelődési ház biztosítja. Fellépéseiket a Jártatós zenekar kíséri.

SAJÓSENYEI LAJTOS NÉPDALKÖR
A zenekar 25 éve alakult. Sok változáson mentek át, a mai formáció a néhány éve történt megújuláskor jött létre, szakmai vezetőjük Taskó Márta.
Rendszeres meghívottak a környező települések rendezvényeire, de több alkalommal felléptek már Erdélyben és a felvidéken is.
Számukra nem csak a zene fontos, hanem Sajósenye közösségi életének támogatása is minden területen.

A Népdalkörök bemutatkozása után a résztvevőknek emléklapot és ajándékot adott át Szabóné Tóth J. Judit polgármester , Drótosné Mészáros Eszter a Cantus Firmus Énekegyüttes Egyesület elnöke, valamint Mészáros Barnabás, a Dalárda Egylet vezetője.

A néhány órás csoda vendéglátással, közös énekléssel ért véget, de jövőre talán ismét eljön Boldvára. Bár a csodák egymást érik Boldván.

A galéria a képre kattintva tekinthető meg.

A Néhány órára (ismét) beköltözött a csoda Boldvára a Népdalkör-találkozóval bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

Helytörténeti gyűjteménye, olajütő üzeme is van. A szellemi élet egyik központja a Barátok Háza, amelyben első összefüggő nyelvemlékünk talált otthonra, mögötte húzódik az oly sok értékes gyógy-és fűszernövényt elrejtő Monostor Csendje Liget.

S itt, a település központjában van a boldvaiak által kedvelt Monostor tér, a falu gazdag közösségi programjainak helyszíne, ahol mindig történik valami. Ez ad otthont többek között a hagyományok ápolására épült, s a helyiek által kedvelt Aludttej Fesztiválnak.

Boldván élt és halt meg Szatmáry Király Ádám, aki II. Rákóczi Ferenc apródja és íródeákja volt. Elkísérte őt Lengyelországba és Franciaországba is, 1717-ben kegyelmet kapott és hazatért, Boldván halt meg 1752-ben. S ne feledkezzünk meg Zsóry Lajosról sem, akinek köszönhetjük a Zsóry forrás vizét Mezőkövesd határában.

Vég nélkül lehetne sorolni azokat az értékeket, melyre Boldva büszke. Itt kell megemlíteni a tehetséges helyi fiatalokat, a civil közösségeket, önkénteseket, akik sokat tesznek Boldváért. S a település nem csak múltjára büszke, hanem ápolja hagyományait. Mint Szabóné Tóth J. Judit polgármester fogalmazta meg többször: „Jövőnk múltunkból ered, gyökereinkből táplálkozik, értékeinket az utókornak adjuk tovább.”

A mindezeket átfogja egy közös nagy érték, a magyarság. Ezért is alakult ki az a mondás, mely belső érzéssé vált a településen: JÓ MAGYARNAK LENNI, JÓ BOLDVAINAK LENNI!

Boldva értékeinek, s annak az útnak, mely mentén Szabóné Tóth J. Judit polgármester vezetésével a képviselő-testület, intézményi dolgozók, civil szervezetek, önkéntesek építik a település jövőjét, köszönhető, hogy az Egyensúly Intézet 2021-es kutatásában a Jövő települései rangsorban régiónk települése közül Boldva végzett az első helyen. Azaz, itt érdemes élni, érdemes jövőt tervezni.

A fentiek jegyében vasárnap rendezték meg a „Hungarikum sétány a bencések földjén” projekt bemutatóját. Az eseménynek a műemléki református templom és a Barátok Háza adott otthont.

Köszöntőjében Szabóné Tóth J. Judit polgármester az alábbi gondolatokkal ajánlotta az eseményt a jelenlévők figyelmébe.

„Miért is vagyunk itt és miért itt, ezen a helyen köszöntöm Önöket?

Hadd avassam be Önöket a mai nap létrejöttének történetébe…Településünkön élve, nap mint nap elsétálunk épületek mellett, talán fel sem pillantva rájuk … számunkra természetes, hogy van két csodálatos templomunk, amelyek közül az egyik bizony már közel ezeréves, a kis ékszerdobozként mellette található Barátok Háza, amelyben első összefüggő nyelvemlékünk talált otthonra, a mögötte meghúzódó, oly sok értékes gyógy-és fűszernövényt elrejtő Monostor Csendje Liget, nem beszélve a történelmi hagyományainkat immár 11. alkalommal felelevenítő Aludttej fesztiválról … és sokan talán nem is sejtik milyen értékek között élünk…

Kis település, sok értékkel … ezt mi természetesnek vesszük, de nem az, és fontos, hogy mások is lássák, részesei lehessenek ennek az örökségnek, az általuk hordozott értékeknek.

Néhány éve felismerve ezt létrehoztunk egy helyi értéktárat, ahová bekerültek községünk kincsei.

Három éve mertünk még nagyobbat álmodni, miért ne vigyük ezeknek a hírét tovább, ismertessük meg távolabbi településekkel… kérelmet nyújtottunk be, s értékeink felvételt nyertek a megyei értéktárba, ami nagy elismerést és boldogságot jelentett számunkra.

Mérföldkövet jelent, hogy immár 3 alkalommal a HUNGARIKUM felhívás keretében benyújtott pályázataink pozitív elbírálásban részesültek. Tartalmaik olyan rendezvénysorozatok megvalósítása, kiadványok szerkesztése, amelyek célja hagyományaink, múltunk megismerése és megismertetése, értékeink bemutatása és továbbadása, hiszen mi is lehet fontosabb egy nemzet számára, mint megőrizni, óvni és tisztelni ősei emlékét és tovább ápolni hagyományait. A műemléktemplomunkban megrendezett ZENGŐ ÉNEKSZÓ KÓRUSTALÁLKOZÓ igazi zenei élményt jelentett az idelátogatók számára… a TUDD, HOL ÉLSZ… kiállítás alkotói a legfiatalabb korosztálytól kezdve bemutatták, mit jelent számukra Boldva, hírét, jó hírét vitték és viszik településünknek. Tájékoztató táblákkal láttuk el a Monostor Csendje Ligetet és minden korosztály számára GYÓGYNÖVÉNYES TÁJÉKOZTATÓ NAPOT tartottunk, úgy érzem, nagy sikerrel. Megemlékeztünk a községünk életét meghatározó lakosokról, akik közül többen már nincsenek köztünk, de munkásságukkal beírták nevüket Boldva krónikájába

Hisz nem feledjük: Jövőnk múltunkból ered, gyökereinkből táplálkozik, értékeinket az utókornak adjuk tovább.

A múlt tisztelete nélkül nem lehet teljes, értékes életet élni. Aki a múltját nem ismeri és tiszteli, annak nem lehet igazán jelene sem, és nem alkalmas a jövő tervezésére. A világon mindenhol tisztelni kell a magyarság értékeit, átörökíteni utódaink számára. Mi ezt tesszük otthon, családi körben, óvodában, iskolában, nyugdíjas klubban egyaránt és BÜSZKÉN VALLJUK BOLDVAINAK MAGUNKAT.

A harmadik pályázatunk megvalósítása során a Monostor téren található, s bizony az idő által már megtépázott, töredezett, első nyelvemlékünket megjelenítő installációt újítottuk fel, illetve raktuk le egy értékeinket felsorakoztató mobil Hungarikum sétány alapjait, készíttettünk információs pultokat, amely segítségével nemcsak településünkön, de távolabbi helyeken is bemutathatjuk értékeinket, pl. Budapesten”

A köszöntő után a köszönet szavai hangzottak el. Szabóné Tóth J. Judit polgármester a település vezetése, a képviselők, s a boldvai lakosok nevében megköszönte Szabó Sándornak, Horváth Imrének és Horváth Rolandnak a projekt megvalósítása során végzett munkájukat.

Megköszönte a rendezvény előkészítésében, lebonyolításában résztvevők munkáját, s köszönetet mondott a műsorban való közreműködésért az óvoda nagycsoportosainak, Pachman Balázsnak, Ruszó Brendonnak és Ruszó Oszkárnak (zongora) , továbbá Pachman Zalánnak, Pável Áronnak, Pável Zsombornak, a Dalárda Egyletnek, a Cantus Firmus Énekegyüttesnek, Bártfai Kristófnak, Ruszó Brendonnak. Boldva rájuk is büszke, ők is a település értékeinek részei.

A nap programja László Attila: Magyarnak lenni c. koncertjével zárult.

Szép és értékes nappá tette ez a rendezvény Boldván a vasárnapot.

A galéria a képre kattintva tekinthető meg.

A BOLDVA: ISMÉT EGY LÉPÉS A JÖVŐ ÉPÍTÉSE FELÉ – „HUNGARIKUM SÉTÁNY A BENCÉSEK FÖLDJÉN” bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

A járás legkisebb lakónépességű települése Alsótelekes 113 fővel.
Mindhárom város (Kazincbarcika, Sajószentpéter, Rudabánya) népességcsökkenése is folyamatos. Ez még akkor is igaz, ha Rudabánya  lakossága  2023-hoz viszonyítva néhány fővel nőtt.
Két olyan település van (Ormosbánya és Nagybarca), ahol nagyobb számban nőtt 2023-hoz viszonyítva a népesség. Az, hogy ez a mostani családtámogatás miatt van, vagy tendencia lesz belőle, a jövő dönti el.

Úgy tűnik, hogy agglomerációs jellegét elveszítette Sajóivánka, Szuhakálló és  Múcsony, Sajógalgóc.

Érdekes, hogy a járás leggazdagabbnak tartott településén, Berentén is folyamatosan csökken a népesség.

A város népességével kapcsolatban megkérdeztük Szitka Péter polgármestert. Nyilatkozata a megye városainak adatait tartalmazó cikkben, ide kattintva olvasható.

Többen jelezték tegnap, hogy sokan máshol laknak annak ellenére, hogy még ide vannak bejelentve. Ez igaz, de miután a KSH adatsora az állandó lakosok adatait tartalmazza, ez nem csak Kazincbarcikára, hanem minden magyar településre igaz, s mi ezekkel az adatokkal dolgozhatunk. A felvetett kérdésre vonatkozóan csak a népszámlálás adatai adhatnak támpontot.

Megjegyzés: A KSH adatok 3 év vonatkozásában módosultak, ami korábbi adataink módosítását vonta maga után. Ennek feltehetően a 2022-es népszámlálás korrekciója miatt volt szükség.

A további 3 járás adatait (Edelény, Putnok, Ózd) holnap publikáljuk.

A Továbbra is lejtmenetben a Kazincbarcikai Járás településeinek lakónépessége (adatok táblázatban) bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

Az elmúlt évek során a legnagyobb arányú népességcsökkenést Miskolc, Ózd, Kazincbarcika, Sárospatak és Sátoraljaújhely szenvedte el.

A rendszerváltás óta több mint 110 ezer több fővel csökkent városaink népessége. Jellemző, minden város népessége csökkent, Rudabánya kivételével , bár az ő esetükben is mindössze néhány fős a növekedés.

Érdekes, hogy olyan prosperáló ipari üzemmel rendelkező városok lakossága is csökken, mint Szikszó, Tiszaújváros, Kazincbarcika, Alsózsolca.

A BorsodChem Duális Tanévnyitóján kérdeztük Szitka Pétert, Kazincbarcika polgármesterét a népességgel kapcsolatos adatokról. Nevezetesen azt kérdeztük, mennyire megalapozottak az ellenzéki pártok, közösségek ígéretei, miszerint, ha ők vezetnék a várost, megállítanák a népességcsökkenést. (A beszélgetés idején még nem voltak ismertek a KSH 2024. január 1-jei adatai)

Szitka Péter elmondta, hogy sok településen ez az ellenzék kedvelt programeleme, ennek sok valós tartalma nincs. Ha valaki figyelemmel kíséri a népmozgalmi adatokat, láthatja, hogy a kormány hatalmas energiákat mozgósít  e területen (törvények, támogatások), sajnos a hozadéka kevés, továbbra is öregszik a társadalom, csökken hazánk népessége. Ez európai tendencia, az okok feltárása megérne egy komoly kutatást. Borsod ráadásul a hazai régiók tekintetében is nehezebb helyzetben van, itt minden várost érint a népességcsökkenés.
Kazincbarcika városvezetése sok formában igyekszik segíteni e tendencia megállítást. Ilyen  pl a mostani duális képzés munkaerő piaci hozadéka, amin hosszú éveket dolgoztunk együtt a BorsodChemmel és a képző iskolákkal. Az ilyen lehetőségeket támogatjuk, mert a felnövekvő generáció munkaerő piaci esélyeit növeljük, valamint azt a reményt, hogy városuk polgárai lesznek a végzett hallgatók.

(A szerkesztőség munkáját nehezítette, hogy eddig nem tapasztalt adatmódosítások szerepeltek az utóbbi 3 évre vonatkozóan, minden település vonatkozásában. Az új adatok felvezetése, a korábbiak egyeztetése, módosítása során tévedhettünk, melyért elnézést kérünk. Ez az adatokat, azok nagyságrendjét, tendenciáját nem befolyásolja.)

Borítókép: illusztráció-elutazunk

A Továbbra is jelentősen csökken Borsod Vármegye városainak népessége (adatok) bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

A galéria a képre kattintva nyitható meg.

A Csipetnyi Boldva bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

A boldogkői vár a Hernád folyó völgyének keleti oldalán, Boldogkőváralja közvetlen közelében emelkedő sziklaszirten álló középkori vár. A miocénben keletkezett andezittufa Bodókő-hegy, melyen a vár áll, a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A táj szépsége, illetve a vár viszonylagosan jó állapota miatt kedvelt túracélpont, mely az Országos Kéktúra egyik állomása.

A vár legkorábbi része (egy védművel körülvett öregtorony) valószínűleg a tatárjárás után keletkezett, és vagy a Tomaj nemzetségbeli Jaak fia Tyba ispán, vagy Aba Amadé országbíró emelte. Amikor Anjou Károly Róbert elkergette az Abákat, a vár a hozzá hű Drugeth családhoz, majd később Czudar Péter korábbi bánhoz került. A 15. században István és György szerb fejedelmek tulajdona, majd a Szapolyai-családé lett. A török időkben a császár és a király közti intenzív csatározások egyik színhelyeként gyakran cserélt gazdát. 1666-ban a hódító Rákóczi György szerezte meg, később a kuruc időkben is több ízben fontos szerephez jutott, de még a Rákóczi-szabadságharc előtt, 1701-ben lakhatatlanná tették a császáriak. A romot a 18. században a jezsuiták vették birtokba, akik gabonaraktárnak alkalmazták. Később a Péchy, majd a Zichy családé lett, akik azonban már nem laktak a kényelmetlenné vált erődben, helyette a jobbágyfalu területén épült barokk kastélyt használták. A császári katonák robbantása és az azt követő pusztító századok ellenére egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori váraink egyike.

A galéria a képre kattintva tekinthető meg.

A Boldogkőváralja bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.