Egy múlt századi tardonai fonóház életébe nyújt betekintést a Tardonai Fonó, melyet a Tardonai Kulturális Egyesület állított színpadra. A fonó a késő őszi estéktől a tavasz beálltáig volt a fő szórakozási forma Tardonán, a fiatal, eladósorban lévő lányok, a fiatalasszonyok és az ifjú legények körében.
„A közösség kulturált szórakozása volt ez nótával, játékkal, csipkelődéssel. Sok szerelem szövődött a fonóban. Egy ilyen estébe nyerhet bepillantást, aki megtekinti a Tardonai Kulturális Egyesület által színpadra állított „Tardonai fonó” c. műsort.
A fonó egy több évezredes kultúrnövényhez, a kenderhez kapcsolódik, amely a magyar népélet egyik alappillére volt, hiszen évszázadokon keresztül ebből készült a ruházat és minden házitextil. A múlt, ami eddig csak színpadon élt, megelevenedik Tardonán. A település önkormányzata sikeresen pályázott, s a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Programjának keretében „Kenderem, fonalam, vásznam” projektjével.
Az év folyamán a magunk nevelte kenderből a hagyományos eszközök és technológia segítségével vásznat fognak készíteni, hogy a tudást felelevenítsék és átörökítsék.
A programról beszélgettünk Pál Lillával, a Jókai Emlékszoba és Tájház vezetőjével, aki egyben a „Kenderem, fonalam, vásznam” program szakmai vezetője is.
–A minap vetették el a kendermagot, de már a tél folyamán is több programot szerveztek. Nem siettek előre a programokkal?
-Tardonán régen komoly hagyománya volt a fonásnak, szövésnek. A program a kendermag elvetésétől a fonal készítésén át a szövésig öleli fel a teljes folyamatot. Annak érdekében, hogy sikeresek és autentikusak lehessünk majd a kender feldolgozásában, meg kellett ismerni, megfelelő szinten elsajátítani a munkafolyamatokat.
Mi magunk ezeket már nem ismerjük, ezért olyanok segítségét kellett kérnünk, akiknek ez néhány évtizede életük része volt. A segítőink ebben azok a helyi emberek, akik még maguk az 1960-as évekig aktívan műveltek kendert és készítettek vásznat. A tájházban berendezett műhelyben tartottunk a foglalkozásokat, ahol a fonalfelvetését, a a szátyvára történő felhúzást és beszedést, majd a szövést mutatták meg nekünk. A legidősebb segítőnk 87 éves volt. Sokszor nekik is komoly kihívás jelentett az egyes munkafolyamatok bemutatása, hiszen évtizedek óta nem foglalkoztak ezzel. Elő kellett hívniuk a régi emlékeket, hogy a fonal megfelelő feszességű , s ezzel alkalmas legyen a szövésre. Ezeken a programokon mi pamutfonallal, ronggyal szőttünk, majd idén, a kender betakarítása és feldolgozása után már kendervásznat szőhetünk. A rongyszőnyeg készítésnek is komoly hagyománya volt a faluban, ez okozza például ,hogy régi ruhát nagyon nehéz gyűjteni, hiszen ami már tényleg elhasználódott az felhasították rongynak, amiből a szép színes, tarka szőnyegek készültek. Ezeket Miskolcra hordták eladni az asszonyok. A rongyszövést még a 2000-es évek elején is többen művelték, igaz ekkor már a kazincbarcikai Habselyem hulladékát használták fel e célra, és Kazincbarcikára hordták eladni a kész szőnyeget a piacra. Egyébként jelenleg mi két szátyván ilyen Habselyemgyárból beszerzett hulladékkal szövünk, mai egy korábban aktívan szövő asszony padlásáról került hozzánk adományként.
–Hogyan áll össze ez a program, milyen elemekre épül?
-A minap vetettük el a kendermagot, külön táblában a férfiak és külön táblába a nők. Így kiderül majd az igazság, hogy kinek a vetéséből fejlődik szebb kender. Év közben a kender megmunkálásához kapcsolódó közösségi eseményeket szervezünk: kendernyűvés, milézés, törés-tilolás, berendezünk egy valódi fonóházat, ahol a szokások felelevenítése mellett ténylegesen fonni fogunk, emellett várjuk majd az érdeklődőket a Tájházba, ha szeretnének részesei lenni a vásznunk elkészítésének, ha előre bejelentkeznek, hét közben bármikor megtanulható lesz a fonás, ezáltal a látogató is részese lehet a vászon készítésének. Ha elkészülünk a megfelelő mennyiségű fonallal, akkor azt felvetjük és megkezdjük a szövést, tervezetten november hónapban jutunk el oda, hogy már a saját kenderünkből készített anyag lehessen az alapanyag.
A program minden lépését dokumentáljuk, s a tardonai kendermegmunkálás sajátosságairól és történetéről egy kiadvány készül, amelyet a projekt záró eseményén 2023 decemberében mutatunk be.
–A világ nagyot változott, ma a néphagyományok visszaszorulóban vannak. A fiatalokat, akik az internet világában élnek, miként tudják bevonni??
-Meglepően pozitív a tapasztalatom. A kendermag vetésében is részt vettek az óvodások, iskolások, fiatalok. Élvezték a programot, érdeklődők voltak. De ez igaz az eddigi programokra is.
Érdekes a Jókai Emlékszoba és Tájház látogatóinak viszonya is a tájházban kialakított kendertörténeti bemutatóhoz. Amikor a kender szóba kerül, zömük automatikusan a pszichotróp kenderre gondol. Aztán tisztázzuk, hogy a két kender között különbség van. Ez egy érdekes fordulata a beszélgetésnek, mert ettől kezdve érdeklődőek, rácsodálkoznak a múlt értékeire, arra, hogy ez milyen színes, de nehéz munka volt.
Annak érdekében, hogy a helyi fiatalokat és a látogatókat bevonjuk a szövés rejtelmeiben, szövőkereteket készíttettünk. Itt mindenki kipróbálhatja a szövést, készíthet saját magának kisebb anyagokat, könyvjelzőt, terítőt. Az alkotásoknak fantáziájuk szab határt.
–Ez a szakmai program miként válhat a falu életének részévé?
-A tardonainak büszkék a múltjukra, s örömmel mondhatom, hogy ezeket a programokat komoly érdeklődés kíséri. Ez nem is lehet másként Jókai „falujában”.
A múlt értékeinek megjelenítése jelen van a Tardonai fonó c. műsorban is. Az önkormányzat célja, hogy minél több régi hagyományt felelevenítsen, volt már pl. Hagyományos disznótor is 2020. februárban. Emellett a Nemzeti Művelődési Intézet támogatásával lehetőséget kaptunk olyan szakkörök megvalósítására, ahol a hagyományos népi mesterségek alapjait tanulhatják meg a résztvevők, tavaly így valósítottuk meg a nemezelő szakkört, jelenleg pedig bútorfestés és kosárfonás szakköreink vannak. A bútorfestő szakkörünk az NMI Himnusz pályázatára beküldött közös művével pedig elnyerte egy újabb szakkör indításának eszközeit, ez pedig a makramé lesz. A makramé, mint kifejezés első hangzásra idegen, de valójában nem, hiszen a Tájház textilgyűjteménye tele van olyan kendervászonra hímzett surcokkal, amelyeknek a széleit különböző mintákba csomózott fonalszálak díszítik, ez gyakorlatilag makramé, csak itt ezt a kifejezést nem használták rá, viszont a szátyva felvetésében segédkező asszonyok már alig várják, hogy megmutathassák, hogy kellett csomózni az egyik legszebb és legnehezebb mintát, a “szilvamagos” mintát. Így gyakorlatilag a makramén keresztül is visszarepülünk kicsit a múltba és a modern formákon túl megtanuljuk a hagyományos csomózásokat, a textilgyűjteményünk darabjai alapján, így ez sem fog nyomtalanul a múltba veszni, talán majd a kész vásznunkból varrunk egy surcot és szilvamaggal csomózzuk a szélét. Persze megkérjük a helyi asszonyokat, hogy mutassák meg, hogy kell “merkolni” rá egy szép mintát (a keresztszemes hímzést nevezik Tardonán merkolásnak), így a múlt még egy darabját megtanuljuk. Múlt nélkül nincs jelen. Mi tardonaiak e gondolatok szellemében élünk, tiszteljük múltunkat, s ebből építjük jövőnket. Ha bepillant a most zajló húsvéti kézműves foglalkozásokba, láthatja, hogy gyerekek, fiatalok, idősek milyen figyelemmel, érdeklődéssel vesznek azon részt. Érdekli őket a múlt, s élvezik a közösségi együttlétet.
Galéria fotói: Tardona önkormányzata
