Sajószentpéteren rég bezárt a bánya, azonban sokan még a környező aknákban, a vidék szenét felhasználó Borsodi Hőerőműben dolgoztak, s fenntartották az ökölvívóiról és női kézilabdázóiról híres szentpéteri központú Borsodi Bányászt. De hol van már a Dicső múlt? Mire váltottak?
Először dr. Faragó Péter polgármestert kerestük, aki el is fogadta a felkérést majd mégsem állt kötélnek és udvariasan jelezte, hogy nem kíván élni a lehetőséggel, de találtunk másokat, akik megidézték a múltat, szívesen megosztották gondolataikat.
A Dunántúlról került Sajószentpéterre, amiben az ország egyik legjelentősebb ökölvívó szakosztálya, a Borsodi Bányász volt a „ludas”. Hogyan élte meg a váltást, milyen benyomásai voltak a városról?- kérdeztük Nagy Imrét, egykori ökölvívót, edzőt, aki „régi motorosként” tagja a képviselő-testületnek.
Ajkáról kerültem Sajószentpéterre 1978-ban. Ajkán ismerkedtem meg az ökölvívással, amikor már elmúltam 20 éves! Nem állt szándékomban, hogy versenyszerűen bokszoljak, de így hozta a sors. Első mérkőzésemet egy ferencvárosi sráccal játszottam. Bár az ellenfelem nyert, de az ott látottak alapján megtetszett a produkcióm a Borsodi Bányász (BB) edzőnek, Győry Józsefnek és elcsalt Sajószentpéterre. Itt profi körülmények fogadtak. Nem kellett bemenni a bányába dolgozni, csak edzések voltak. Napi két alkalommal. Ez nagy előrelépés volt Ajkához képest. Az anyagi megbecsülésünk annak függvénye volt, hogy milyen eredményeket hoztunk. Volt egy alapbérünk, arra jött a prémium, amit az elért eredmény után kaptunk.
A bányák mennyire voltak hatással a lakosokra, a város sport- és kulturális életére?
Sajószentpéteren a sportéletet az akkori üveggyár, illetve a bánya támogatta. Mindkettőnek volt labdarúgó és kézilabda csapata is. A BB. nagyobb pénzügyi támogatással bírt, így ezek a szakosztályok magasabb szinten voltak. Ehhez jött a bányásznál a birkózás, az atlétika, korábban a női torna (én még nem voltam itt akkor), és az ökölvívás. Ez utóbbi lett végül a BB legeredményesebb szakosztálya. A Borsodi Szénbányák Vállalat a sport mellett támogatta a kultúrát is, hiszen amatőr színjátszó egyesületet és kultúrházat tartott fönn: Petőfi Sándor Kultúrotthon.
Hogyan élte meg a bányák bezárását, a bányászport felszámolását?
A bányabezárással megszűnt az ökölvívás és valamennyi szakosztály támogatása is egyben. Nincs pénz, nincs sport. Az üveggyár (SÜMSE) és a Borsodi Szénbányák bezárása után megszűntek a város legnagyobb foglalkoztatói illetve adóbefizetői. Onnantól kezdve az állam támogatásaira számíthattak. Kisebb vállalkozók voltak, de ez nem volt elég a város működtetéséhez. Két éve jött egy vállalkozás, ami 100 embernek ad munkát. Külföldre dolgoznak, síbakancsot gyártanak. Megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak. Minden városi beruházást, nagyobb kulturális rendezvényt, utat, játszóteret, iskola felújítást, körforgalmat, 26-os elkerülőt stb. teljes egészében az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásából valósítanak meg.
Egy ciklust leszámítva közel két évtizede tagja az önkormányzatnak. Tapasztalata szerint mennyire ápolják a bányász kulturális és egyéb hagyományokat?
Három cikluson át voltam Fidesz-KDNP képviselő. Aztán az elmúlt 2014-2019 közötti időszak kimaradt, majd 2019-2024-ig (ugye ez már 5 év) újra képviselő vagyok, ha megérem a végét. A bányász hagyományokat csak akkor ápolják, ha bányásznap alkalmából megemlékeznek az életformáról, a Borsodi Szénbányák munkásairól, az eltávozottakról. A végén megkoszorúzzák a művelődési ház előtti bányász emlékművet. Legutóbb Rabi Ferenc mondott ünnepi beszédet, aki a bányász szakszervezet országos elnöke.
Tősgyökeres sajószentpéteri család sarja, a városi sport- és közélet aktív tagja 1958-tól a 72 éves nyugdíjas Zsíros László, aki jól ismeri a borsodi és ezen belül a helyi bányászat történetét is. Sajószentpéteren ugyan 1979-ben megszűnt a szénkitermelés, de az ágazat továbbra is jelen volt a városban, illetve az itteniek egy része más, tovább működő borsodi bányában, mint például Lyukóban dolgozott tovább vagy a szomszédos Borsodi Hőerőműben.
Elmondása szerint egykoron, mint az MDF megyei elnöke szakemberekkel közösen azon dolgoztak, hogy megmentsék a szénbányákat, azonban nem volt kellő politikai súlyuk és meglátása szerint győzött az „atomlobbi”. Jelentős szénvagyon – például Dubicsányban – maradt a föld alatt, pedig már ekkor is rendelkezésre álltak a környezeti elvárásoknak megfelelő, modern bányászati, energiatermelési eljárások és állítása szerint lett volna külföldi illetve hazai befektető is. A szenet az energetikai hasznosításon túl a tüzépek közreműködésével lakosság ellátására is lehetett volna hasznosítani (import kiváltás). „A bányabezárásokkal több ezer család szájából vették ki a kenyeret”- jelentette ki Zsíros László.
Az egykori bányászokból sok a rokkant nyugdíjba menekült, mások az 5000 földalatti műszak kínálta lehetőséggel/menekülő úttal élve fiatalon nyugdíjaztatták magukat. Olyanok is voltak, akik a Dunántúlra költöztek és Márkus-hegyen dolgoztak tovább, de olyanok is akadtak akik Szlovákiában, Lengyelországban folytatták vendégmunkásként a bányászkodást. Távozásukkal Sajószentpéter és Borsod is sokat vesztett.
„A bányászat mindig gondoskodott a saját embereiről” –szögezte le Zsíros László, ami Sajószentpéter esetében a beosztásnak megfelelő színvonalú szolgálati lakásokat jelentett a város különböző részein, de a BSH (bányász saját ház) program keretében azokat is segítették, akik önálló, saját tulajdonú kertes házról álmodtak. Az ennek keretében, magyar téglából, cementből épült házak ma is állnak. Az idő múlásával, a lakosság cseréjével sokan már nem is tudják, hogy egykori bányász lakásokban élnek. Mivel alig élnek már egykori bányászok a városban a hagyományok ápolása is erősen megkopott Zsíros László szerint.
A szénbányák sok évtizeden keresztül meghatározó szerepet töltött be Sajószentpéter sport és kulturális életében is, amihez olyan bányavezetők is kellettek, akik nagyvonalúan, de utasítgatás nélkül támogatták a tevékenységet. A sajószentpéteri székhelyű 1920-ban alapított Borsodi Bányász több szakosztályt is működtetett. A legsikeresebb az ökölvívás volt, ahol olyan hírességek szerepeltek, mint Isaszegi Róbert, olimpiai bronzérmes (a profik közt is megállta a helyét) Hranek Sándor, sokszoros magyar bajnok, Szűcs László, junior vb ezüst érmes ökölvívó, isten adta tehetség, de sajnos beszippantotta a „sötét oldal”… A péteri bunyósok erejét jelzi, hogy csapatbajnokok is voltak, megelőzve a nagy Honvédot is!
Az élvonalban szerepelt a Borsodi Bányász női kézilabda csapata (Budai Ilona, Jeddi Mária, Enginé, s olyan mesterek, mint a legendás Csík János), a focisták a Nemzeti Bajnokság II. o. -ig jutottak. A Bányász felírta Sajószentpétert a magyar sport térképére, ami a 80-as években nem volt kis szó! Érdekesség, hogy akkor szerepeltek a legjobban, amikor a bányászat, mint ágazat a válságát élte. A báziscég megszűnte pedig megpecsételte a sikeres szakosztályok sorsát is, nem találtak új szponzort, a rendszerváltás idején pedig az állam nem nyújtott mentőövet. A sportolók, edzők szétszéledtek vagy visszavonultak és civilként próbáltak új egzisztenciát teremteni maguknak. Sok érték vált semmivé. Az egykori sportsikerekkel, sportolókkal megismerkedhetnek a Zsíros László által írt és Mező László újságíró, sportstatisztikus által szerkesztett A százéves Sajószentpéteri sport képes krónikája című könyvből.
Zsíros László a művelődési ház előtt lévő emlékművel kapcsolatban megjegyezte, hogy az egy torzó csupán. Az egykori III-as aknánál kezdeményezték, hogy tegyenek ki emléktáblát. Meg van még az egykori szénosztályozó épülete is. A feledékenység és a tudatlanság következtében kopik ki a városi köztudatból a bányászat és a hozzá kapcsolódó évszázados hagyományok.
-Csontos László-
A régió bányászatának emlékeit, a bányák bezárása utáni változást tárja az olvasók elé az Összefogással Barcikáért Egyesület. Az e témát feldolgozó filmek, fotók, újságcikkek folyamatosan kerülnek feltöltésre a www.sajomentiforum.hu hírportál Egy bányász régió rovatába. Szívesen várunk minden visszaemlékezést bemutató fotót, írást az obekazincbarcika@citromail.hu címre. A teljes anyag november végéig kerül feltöltésre. Cikkeink elérhetők a hírportál facebook oldalán, valamint a +82 nevű facebook oldalon, melyet azért hoztunk létre, hogy a régió települései nagyobb nyilvánosság előtt oszthassák meg örömeiket, eredményeiket, programjaikat.
Tisztelet a bányászoknak!