Mályinka az egyik legvadregényesebb magyarországi település a Bükk-hegység mélyén, amely lakói egykoron az erdőből, gazdálkodásból és a bányából éltek. Utóbbi már rég megszűnt, az előbbi kettő is csak kevesek megélhetése, a népessége évtizedeken át csökkent, sok fiatal elvándorolt. A kulturális élet viszont a hagyományokra támaszkodva új impulzusokat is kap.
A falu szülöttével és lakosával, Kulcsár Zsigmonddal (75) az ózdi kohászat nyugdíjas üzemmérnökével beszélgettünk Mályinkáról, a község kulturális életéről, Mivel a cikk egy bányászattal kapcsolatos sorozat részeként jelenik meg, a községben pedig egykoron bánya is működött, később pedig sokan ingáztak a térség bányáiba dolgozni, így a bányász hagyományról érdeklődtem elsőként, de a válaszból kiderült, hogy ez régen se volt és most sincs jelen Mályinkán. Még a bányásznapot, Szent Borbála ünnepét se tartották a faluban. Tehát hiába volt a Fazolák idejétől kapcsolata Mályinkának a bányászattal a bezárások után ez eltűnt.
Régen inkább a hagyományos paraszti kultúra, a fonóház – sokat fontak, a környékbeli mintákat felhasználva szőttek a lányok és asszonyok, akárcsak a szomszédos Tardonán – és a szüreti felvonulás meg a bál volt a meghatározó. A legények, aki tehette lóháton vonult, a leányok biciklivel és voltak akik lovas szekéren. Díszes, színes, hangulatos esemény volt. Érdekesség, hogy ilyen rendezvény se Dédesen, se Tardonán nem volt. A világ azóta igen csak átalakult, beleértve Mályinkát is. A kulturális élet is más, de ma is vannak nagy rendezvények, talán még több is, mint régen. Viszont sok településsel ellenétben ezek nem a semmiből jöttek, hanem a régmúltban gyökereznek.
Amikor a mostani kulturális rendezvényekről kérdeztem Zsigmondot elsőként a szüreti felvonulást említette, ami a régmúlt felidézését követően nem meglepés, az viszont igen, hogy szőlész-borász rendezvény, hogy kerül ide, a Bükk mélyébe, az erdők alatt elterülő faluba?
”Több szőlőhegy is van a község határában!”- vágta rá büszkén, majd készségesen sorolta a vöröseket, fehéreket, mint Othello, Concord, Noah, Elvira… Jobbára direkt termők, amelyek nem olyan igényesek, „kényesek”, mint például a híres hegyaljai fajták. A szőlőből bor lett, amit megittak a gazda egészségére. Tehát a régi szőlős, boros hagyományokon alapul az modern idők szüreti felvonulása, amelyhez általában néptáncos, népzenés kulturális programok kapcsolódnak, környékbeli fellépőkkel.
A mályinkai bornál sokkal ismertebb a pálinka, vagy ahogy helyben egykoron mondták „pájinka”. „Igazi kisüsti volt, mert eredetileg 250 literes edényben főzték, aztán lett 500 literes. A környéken jó híre volt a mályinkai pálinkának, a közeli településeken túlról, 15-20 kilométerről is jöttek ide főzetni. Igaz nem is volt egykoron annyi szeszfőzde, mint most. A szilva volt a meghatározó, nagyon ritkán a törkölyt is lefőzték, az alma nem volt jellemző itt. Olyan 52-53 fokosra főzték. Egykoron én is cefréztem, de már nem foglalkozok vele, 75 éves vagyok…” – árulta el Kulcsár Zsigmond személyes kötődését. Mint kiderült 2020-ig főztek helyben, azóta elmaradt. Ezen előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a község fő programja a szeszhez kapcsolódik, félig! A másik felét a pisztráng adja!
„A dédesi vár völgyében volt egy kis pisztrángos tó egykoron. A szeszfőzdés Kálmán bácsi megvette a forrás helyét, kiszélesítette a patakot és halat telepített bele. A forrásból kifolyó friss, tiszta, hideg víz lehetővé tette a pisztrángtenyésztést. Gyerekként oda jártunk kirándulni a ’60-as években. Az ügyesebb srácok lenyúltak a kövek alá és kézzel ki tudták fogni! Aztán ez a forrás biztosította a falu vízellátását és megszűnt a pisztrángos” – fogott a halas történetbe Zsigmond. Mint kiderült volt egy halászcsárda is, ahová 25-30 kilométerről is jöttek a vendégek, hogy egyenek egy jó sültpisztrángot. A dicső múlt után hosszabb szünet következett, majd a csak garadnai pisztrángosként ismert Hoitsy György egy kis halfeldolgozót nyitott 2004-ben Mályinkán. Az itt előállított haltermékek három első díjat nyertek a szakma országos seregszemléjén az OMÉK-on.
A hagyományos falunapot váltotta fel az említett helyi gyökerekre támaszkodó Mályinkai pálinka és pisztráng fesztivál, a 2010-es évek közepén. Azóta rendszeresen megrendezik. a gasztronómiához egész napos szórakoztató és kulturális program kapcsolódik a sportpályán, ahol színpadot is állítanak. Az idén a Kozmix volt az esti koncertet adó sztárvendég. Igazi fesztivál hangulat volt, több száz nézővel.
Régebben gulyásfőző versenyt rendeztek a falunapon, amelyhez az önkormányzat adta húst és a fát, most meg pisztrángsütést. A szervezők biztosítják a nevezőknek a halat és a tűzifát, minden mást saját maguknak kell hozni. A rendezvényre Barcikáról és még messzebbről is jönnek vendégek.
Az idősek napjához kötődően megrendezik estéjét is a faluban, akárcsak a Mikulást a gyerekeknek. „Dalárdánk is volt, én is szerepeltem benne. A saját rendezvények mellett meghívásra felléptünk a környéken is, például Varból, Vadnán,. ahol nagyobb összejöveteleket tartottak. Valamikor 2010 körül szűnt meg a mályinkai dalárda”- közölte a szomorú hír Kulcsár Zsigmond.
Egykoron Mályinkán se maradhatott el a hagyományos locsolás, viszont nem volt szokás az adventi koszorú állítása s a gyertyagyújtás. Jó tíz éve vált szokássá, a református egyház szervezésében. A községnek saját gyülekezete van, a lelkészük viszont a reformáció hőskorához hasonlóan közös Tardonával. A vallásosság csökkent, járnak még vasárnap istentiszteletre, de már nem annyian, mint egykoron.
„ Van kultúrházunk is, amelyet 1961-63-közt kalákában építettünk. Ha szóltak, hogy megjött a tégla, akkor mentünk és lepakoltuk… Ez már rég volt, ma már felújításra szorulna az épület. A művelődési ház, mint intézmény nem létezik, nincs műsorszervező népművelőnk. Egykoron én is és a pedagógus feleségem is szerveztünk programokat ide. Manapság igény esetén itt tartják a lakosok a nagyobb csalási ünnepeket, születésnapokat, névnapokat, ballagókat, lagzikat és a halotti torokat is”- magyarázta az épület közösségi funkcióit a nyugdíjas üzemmérnök.
A helyi kulturális életet szolgáló intézmény a Községi könyvtár. Iskola nincs helyben, egycsoportos óvoda viszont működik, amely a tardonai intézmény telephelye.
A felsorolt rendezvények számát más, hasonló népességű – olyan 460 körül – településekkel összevetve azt mondhatjuk, hogy Mályinka kulturális élete a jobbak közé tartozik. Azért zárásként kíváncsiságból megkérdeztem, hogy régen vagy most volt intenzívebb?
„Régen”- jött a kicsit meglepő válasz. „A 60-as, 70-es években sokkal több volt a fiatal a faluban, mint most. Aztán a nagy részük kirepült, elköltözött és maradtak az öregek, mint mi is”- szólt a lakonikus válasz. A fiatalok jobban igénylik a rendezvényeket, közös szabadidős programokat, s akkor arról nem is beszéltünk, hogy annak idején csak egy országos tévécsatorna volt, fekete fehér készülékek, A szövés, fonás a munka kategóriába tartozott, a varrás, hímzés viszont inkább szabadidős tevékenységnek. Mályinkán bő fél évszázada népszerűbb volt a varrott falvédő, min a nyomtatott! Ma már legfeljebb néhány idős asszony tölti ezzel az idején, akik egykoron fiatalon is ezt csinálták.
