Lipcsei Péter

1972. március 28-án született Kazincbarcikán.

A Fradiban először 5-ös mezben játszott, rögtön egy rangadóval kezdett, melyet az Újpest ellenében megnyert a Fradi 5-0-ra a Megyeri úton. Péter hosszú hajjal mutatkozott be, és a tévében Lipcsei Péter helyett Lipcsei Csabát írtak ki. Limperger Zsolt tisztelete miatt később már 6-osban játszott. Péternek a továbbiakban is sok sikerben volt része. Az 1990-es évek első felében egyértelmű vezéregyénisége volt a Fradinak, szinte védjegyévé vált az, ahogy egy-egy hosszú cselsorozat végén, mindenkit elfektetve talált rendre a kapuba. 1991-ben az év magyar labdarúgója elismeréssel díjazták teljesítményét. Az 1992-es KEK sorozat gólkirálya. Albert Flórián után a második legeredményesebb Fradi játékos, az UEFA kupában pedig senki nem játszott annyi meccset az FTC-ből, mint ő.

Nem csoda, hogy 1995-ben leigazolta a világhírű FC Porto, amelyben sérüléséig klasszis teljesítményt nyújtott. Első évében bajnokságot és szuperkupát nyert a Portóval és a Bajnokok Ligájában a Nantes elleni meccset végig játszotta.[1] Sérülése után nem adta fel és 1997-ben illetve 2000-ben ismét visszatért az Üllői útra.

58-szoros válogatott, 1991-ben mutatkozott be Írország ellen. Egyetlen gólt lőtt, Máltának.

Ma Kazincbarcikán nevét viseli a Surányi Endre Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium műfüves pályája.

Lipcsi Péter írja önmagáról:

„Mindenki a családomban, nagyszüleimet, szüleimet, testvéremet, aztán később a feleségemet is beleértve Budapesten született, én vagyok a kakukktojás, aki Kazincbarcikán. Minderről édesapám, és az ő sportkarrierje „tehet”. A születésem előtt került ugyanis Barcikára, ahová a család is vele költözött. Én ott születtem. Kicsi voltam még, mikor a szüleim elváltak, és édesanyám a gyerekekkel együtt visszaköltözött Budapestre. Eleven voltam, szerettem a labdát, az apai gének is munkálkodtak bennem, ezért hét évesen focizni vittek, mégpedig a lakóhelyünkhöz legközelebbi egyesületbe, ez pedig a 22 Volán volt. Bátyámmal együtt aztán az édesapámhoz költöztünk. Természetesen megtörtént az első átigazolásom, nyolc évesen a helyi utánpótlásban folytattam.²

KVSE-1990

„Édesapám Barcikán volt edző és mivel nem tudott kire hagyni, így lejártam vele a pályára, elkezdtem focizni, és végigjártam a ranglétrát, játszottam a serdülő-, majd az ificsapatban, tagja voltam az ifiválogatottnak is, 17 évesen pedig az NB II-ben is bemutatkozhattam.
Hívott a megyei csapat a Diósgyőr, de szívesen láttak volna Békéscsabán, sőt a Honvédban is. Édesapám azonban azt mondta, korai még elmennem, várjak, nem kések le semmiről. Szerencsére hallgattam rá. Amikor 1990 tavaszán osztályozót játszottunk a Honvéddal, országosan is nagy volt az érdeklődés. Az első meccset Pesten játszottuk, csak 1:0-ra kaptunk ki, majd a visszavágón hatalmas csatában 2:2-es döntetlen lett, így nem sikerült a barcikai csodát véghezvinnünk. Azt hiszem a pesti meccset nézte meg Nyilasi Tibor, akit akkor neveztek ki a Fradi edzőjének és egyből szorgalmazta a leigazolásomat.

Lipcsei Péter honlapja: https://lipcsei-peter.gportal.hu/