A Márton nap történelmi eredetét ma már sikeresen meglovagolja a vendéglátó ipar, libalakoma, új bor. A szokás eredetéről viszont kevés szó esik.
KI VOLT MÁRTON?
Márton 316-317 körül született az ókori Savaria városában, vagyis a mai Szombathelyen. A fiatal Márton a római légió katonájaként szolgált. A legenda szerint Franciaországban portyázott társaival, amikor didergő koldus kérte a segítségét. Az önzetlen katona kettévágta talárját, és felét a szegény embernek adta. Akkoriban sokan úgy gondolták, a koldus maga Jézus Krisztus volt…
MI KÖZE MÁRTONNAK A LIBÁKHOZ?
Márton, az ifjú jótevő hamarosan kilépett a légióból, és kiváló papként szolgált tovább. Később a franciaországi Tours városának püspökévé választották. Ám Márton egyszerű papként képzelte el az életét. S amikor eljöttek érte, hogy megtartsák az avatási szertartást, inkább a libaólba menekült. Csakhogy a libák hangos gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét, s innentől nem kerülhette el a neki szánt sorsot. A szolgalelkű és áldozatkész Mártont 371-ben szentelték a város püspökévé. Nemcsak rendkívül fontos hittérítő munkát végzett, de tevékenységét számtalan csodás gyógyulás kísérte.
A LIBAEVÉS HAGYOMÁNYA
A libaevés hagyománya – legalábbis a legenda szerint – szintén visszanyúlik Márton püspökké avatásához. Miután megtalálták őt a libaólban, a szertartást követően, tiszteletére hatalmas lakomát rendeztek, a menü pedig nem más volt, mint libasült és bor. November 11. jelezte a tél kezdetét a paraszti világban, s ilyenkor fejezték be a földeken a mezőgazdasági munkákat. A cselédek megkapták az évi juttatásokat, nem mellesleg grátiszként egy-egy libát. Miután a Márton napon rendezett dínom-dánom egyben az adventi böjt előtti utolsó nap volt, meg is ettek és ittak mindent, hogy ne éhezzenek az elkövetkező időszakban. A liba húsából – leginkább annak hátsó feléből – a papnak is minden évben küldtek, s innen ered a “püspökfalat” kifejezésünk.
A LAKOMA MELLÉ ÚJ BORT ILLIK FOGYASZTANI
Márton-nap a borászok ünnepe is, hiszen általában ekkora készül el az év első újbora. A nagyobb borvidékeken Mártont manapság az újbor védőszentjeként tisztelik. A hagyomány szerint november 11-én kezdik meg a hordókat a gazdák, s a libalakoma mellé fogyasztják az év első frissítő nedűjét. Korábban úgy tartották, ha Márton-napján zöld a szőlő levele, enyhe tél lesz. Az esőnek különösen örültek, mert az esős Márton-nap bőséges szőlőtermést és szüretet jelzett a következő évre. A Márton-bornak különleges gyógyító hatást is tulajdonítottak. Nem véletlenül, hiszen ahogy szó esett róla, Szent Márton a gyógyítók védőszentje.
IDŐJÁRÁS JÓSLÁS
Márton napnak fontos szerepe volt a következő időszak időjárásának jóslásában is.
Ha Márton fehér lovon érkezik, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.
Márton napján, ha a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál.
Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, ha borús, borongós télre számíthatsz.
Ha Márton-napon borongós az idő, ilyen lesz a március is.
S persze:
Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.
A bornak Márton a bírája