A romániai Nagybánya (Baia Mare) térségében az AURUL Rt. román-ausztrál vegyesvállalat a környék színesfém bányáinál felhalmozódó meddőhányók újrafeldolgozásával foglalkozik. A feldolgozás célja a meddő maradék (egyébként jelentős) nemesfém (arany, ezüst) tartalmának kinyerése ciános kioldással. Ez az ércdúsító eljárás igen nagy vízigénnyel jár, ezért a cianid tartalmú mosóvizek ülepítés után visszakerülnek a technológiába. A vállalat ülepítő tavának gátja 2000. január 30-án kb. 22 órakor, mintegy 25-30 méteres szakaszon átszakadt, ily módon cca. 100-120 ezer m3 cianiddal és nehézfémmel rendkívüli mértékben terhelt szennyvíz került a Zazar- és Lápos-patakokba, ahonnan a Szamoson keresztül a Tiszába jutva a Magyarországon eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezést okozta.
Az első hivatalos, írásbeli román információ a vízszennyezésről 2000. január 31-én este 6 óra 20 perckor érkezett a Felső-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségre. A felügyelőség működési területén a Szamoson 3 (Csenger, Tunyogmatolcs, Olcsvaapáti), a Tiszán összesen 6 ponton történt a mintavételezés (Vásárosnamény, Lónya, Záhony, Tuzsér, Dombrád, Tiszabercel). A Szamos magyar szakasza a szennyezés idején teljes egészében jéggel borított volt, csak a torkolatnál és Lónya térségében volt szabad víz. A szennyeződés Magyarországra február 1-én, 15 órakor ért. A csúcskoncentráció 20.30-kor elérte a 32,6 mg/l-t. A szennyező hullám Tunyogmatolcsnál február 2-án 30 mg/l-es értékkel tetőzött és délutánra elérte Olcsvaapáti térségét is. Az itt mért legmagasabb koncentráció értéke 22,5 mg/l volt. Késő délután már a torkolat környéki Tisza szakaszon is ki lehetett mutatni cianidot. Lényeges változás, hogy a Tisza hígító hatása következtében a csúcskoncentrációk némileg csökkentek és ezzel együtt a szennyezés időbeni elhúzódása is bekövetkezett. A Lónyánál mért legmagasabb koncentráció 3-án 12.00-kor 13,5 mg/l volt. A folyón lefelé haladva tovább csökkent a cianid koncentráció, Tuzsérnál február 4-én 14.00-kor 6,0 mg/l, Dombrádnál 12.00-kor 9,5 mg/l, Tiszabercelnél ugyanaznap 19.30-kor 1,3 mg/l. A felügyelőség illetékességi területét a szennycsóva február 6-án hagyta el. Az anyagmérleg szerint a területre érkezett összes cianid mennyisége 130-175 t-ra volt becsülhető.

Február 2. a Vizes Élőhelyek Világnapja annak emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon fogadták el az iráni Ramsar városában az úgynevezett Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért.

A XX. század második felében a vizes területek átalakításának, pusztulásának felgyorsuló üteme eredményezte a szerződés létrejöttéhez vezető nemzetközi összefogást. Az 1975-ben hatályba lépett egyezmény mára a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült; az aláíró országok száma 130 fölé emelkedett, a hatálya alá tartozó összes vizes terület meghaladja a százmillió négyzetkilométert. (Vizes élőhelyek azokat a területek, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező.)
Az aláíró, csatlakozó országok kötelezik magukat, hogy legalább egy vizes élőhelyet kijelölnek a ramsari kritériumok alapján, és azok ökológiai szemléletű kezeléséről is gondoskodnak. Mivel a vizes élőhelyek egyezmény általi megfogalmazása meglehetősen tág, ezért még az igen kis területű vagy speciális földrajzi adottságú országok is képesek ezt a kötelezettséget kielégíteni.

Magyarország 1979-ben írta alá a dokumentumot, s azóta huszonhárom különösen védett területet jelöltek ki (köztük a Fertő-tavat, a Balatont, a Velencei Madárrezervátumot, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit, a tatai Öreg-tavat). A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes területtípusát magukba foglalják: tavakat, folyószakaszokat, holtágakat, szikes tavakat, mocsarakat, lápokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat. Magyarország csatlakozásának kezdetétől nemcsak belföldön játszott aktív szerepet az Ramsari Egyezmény végrehajtásában, hanem nemzetközi téren is. 1991-ben a szerződő felek konferenciái között működő Állandó Bizottság elnökévé választották hazánk képviselőjét, aki ezt a tisztet 1999-ig, két cikluson keresztül töltötte be.

Március 22.  Víz Világnapja.          
Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeiro-i konferenciák javaslatára 1994. március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította és deklarálta, hogy a világ emberisége jelenének és jövőjének sorsa többek között azon múlik, hogy miképp gazdálkodunk itt a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket. Az ENSZ határozata – többek között – megfogalmazza, hogy a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfegyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten.

Régóta vízválságról beszélnek az ENSZ egyes szakosított intézményeiben és más világszervezetekben is.

A fejlett országok sem mentesek a vízzel kapcsolatos problémáktól. Pusztító árvizeket élt át sok ipari nagyhatalom az elmúlt tíz évben az USA-tól Franciaországig, Angliától Németországig. Jól emlékezhetünk a 2002-es árvizekre Közép-Európában is. Baia Mare (Nagybánya) fogalommá vált a nemzetközi szakirodalomban a 2000. évi, a Szamost és a Tiszát sújtó cianid szennyezés okán, de a tiszai rendkívüli árvizek óta hazánk is a figyelem középpontjába került.

A világméretű víz-mozgalom további mérföldkövei az első és második Víz Világfórum (Marrakes, 1997; Hága, 2000), a bonni Édesvíz Konferencia (2001), a johannesburgi Fenntartható Fejlődési Világtalálkozó (2002) és a harmadik Víz Világfórum (Kyotó). A folyamat segített a víz-tudatosságot elterjeszteni a világban, a víz ügyét a politikai napirenden előre sorolni és világossá vált, hogy a víz a fenntartható fejlődés záloga. Az ENSZ közgyűlés 55/196-os határozata már 2003-ban arra kérte a kormányokat, az ENSZ intézményeit és minden más szereplőt, hogy a lehetőségeket kihasználva tudatosítsák a fenntartható édesvíz-használat, -gazdálkodás és -védelem fontosságát. Magyarország geológiai adottságai folytán a Kárpát-medencében az Alpok és Kárpátok vízgyűjtőterülete. A középkor második feléig a legelő gazdálkodást folytató életmód megfelelően alkalmazkodott a tavaszi, nyár eleji árvízi elöntésekhez. Az elöntések lefolyása után a dús legelők hasznosítása zavartalan volt. A XVIII-XIX. századi polgárosodás, a szántóföldi mezőgazdálkodás elterjedése, a főleg síkvidéki (alföldi) területek betelepülése, kiemelt fontosságúvá tette a Duna-Tisza és mellékfolyóik árvízi szabályozását, a felszíni vízelvezető rendszerek kiépítését és működtetését.
Ugyanakkor az aszály előfordulásának valószínűsége Magyarország egyes területein növekedő tendenciát mutat. Az elmúlt években a mérsékelt aszály előfordulásának valószínűsége minden évszakban jelentősen nőtt és emellett a tavaszi és téli időszakban a rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége is nagyobb lett. A rendkívüli aszályok előfordulásának valószínűsége – foltonként eltérő mértékben – főként az alföldi térségekben nagy, a Dunántúlon csak mérsékeltebb aszályokra kell számítani, a súlyos aszályok átlagos visszatérési ideje az Alföldön 10-20 év között van.

Április 22. Föld Napja.
A Föld Napjának alapgondolata az Egyesült Államokban élő egyetemi hallgató, Denis Hayes ötlete volt. Az első ünnepre 1970. április 22-én került sor, amelyen mintegy 25 millió amerikai vett részt, hogy felhívja a figyelmet bolygónk romló környezeti állapotára, illetve tiltakozzon a vizeket szennyező hulladéklerakók, a levegőt egyre súlyosabban szennyező közúti közlekedés, a fajok kiirtása, a természetes élőhelyek eltűnése ellen.

Denis Hayes és társai mintegy húsz évvel később Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy a városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld Napját. Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? – hangzik a Föld Napja mozgalom egyik jelmondata. A felhívásra hazánkban is megalapították a Föld Napja Alapítványt, és 1990 óta itthon is egyre többen érzik úgy, hogy legalább ezen a napon tenniük kell valamit környezetük érdekében.

Május 10. Madarak és fák napja     
1902. március 19-én az európai államok egy, a mezőgazdaságilag hasznos madarak (akkoriban még ilyen kategóriákban gondolkodtak) védelmét szogáló egyezményt írtak alá. Ez az egyezmény volt hazánkban a Madarak és Fák Napja bevezetésének közvetlen előzménye. Még ugyanebben az évben Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg első ízben a Madarak és Fák Napját. Az ünnep hivatalos bevezetésére azonban csak néhány évvel később, 1906-ban került sor Herman Ottó hathatós közreműködésével, amikor gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő a Madarak és Fák napjának megünneplését minden iskola számára. E napokon a gyermekek fákat ültettek és ápoltak, madárodúkat helyeztek ki és takarítottak, akadályversenyeken, vetélkedőkön, kirándulásokon vettek részt, újságcikkek, könyvek és plakátok emlékeztek és emlékeztettek a természet védelmére.

Madarak és Fák Napja aztán kedvelt és türelmetlenül várt, évi rendszerességgel megrendezett ünnepe lett elsősorban a tanuló ifjúságnak a XX. század első felében. Idősebb honfitársaink mind a mai napig szép emlékeket őriznek ezekről a napokról. A II. világháború után aztán feledésbe ment, mígnem 1994-ben ismét feléledt a mozgalom, 1996-ban pedig kormányrendeletet adtak ki, amely a korábban május elején változó időpontban megtartott jeles nap megünneplését május 10-ben rözíti.
Ma már több, mint két tucat „zöld” nap, világnap és akciónap hívja fel a figyelmet egy-egy speciális környezeti problémára. Jelentős részüket alig tíz éve ünnepeljük, hisz több közülük csak az 1990-es évek elején került először megrendezésre. (Pl. március 22: A Víz Világnapja 1993-tól, november 27: „Ne vásárolj semmit!” Nap 1992-től, stb.) Még a patinásabbak is csak az 1970-es évek elejére tehetik születésük dátumát. Például június 5-én a „Környezetvédelmi Világnapot” 1972-ben, a talán legismertebb „Föld Napját” április 22-én 1970-ben ünnepelték először. Fentiek alapján feltűnhetne, hogy a Madarak és Fák Napja mintegy 70-90 évvel korábbra datálható, mint a többi zöld ünnep. Mindezt fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy közel egy évszázaddal megelőztük a kort. Feltűnő továbbá, hogy a több tucatnyi zöld ünnep majd’ mindegyike nyugat-európai, tengerentúli és/vagy angolszász kezdeményezésre született. Részben igaz ez a Madarak és Fák Napjára is, hisz az Egyesült Államokban 1894-től bevezetett Madarak (Birds Day) és fák (Arbor Day) adta az ötletet Herman Ottónak, aki az Országos Állatvédő Egyesület 1900. februári közgyűlésén vetette fel egy – az amerikaihoz hasonló – intézkedés bevezetését.

Május 24. Európai Nemzeti Parkok Napja      
1909. május 24-én kilenc nemzeti park nyitotta meg kapuit Svédországban, ezek voltak a kontinens első nemzeti parkjai. Az európai védett területeket felölelő Europark Szövetség erre a napra emlékezve 90 évvel később, 1999-ben ünnepelte meg először az Európai Nemzeti Parkok Napját. Mára a világ 41 országában 250 nemzeti park működik.

Magyarországon 1973-ban nyílt meg az első intézmény, jelenleg 10 nemzeti park, 36 tájvédelmi körzet és 142 természetvédelmi terület található hazánkban, több mint 900 ezer hektár védett területen. Nemzeti parkjaink a természeti értékek megőrzésén és bemutatásán túl ma már jelentős szerepet vállalnak a vidékfejlesztésben és az ökoturizmus meghonosításában is.

A nemzeti parkokban és más védett természeti területeken mintegy 100 tanösvény, 45 bemutatóhely és 13 látogatóközpont szolgálja a természeti értékek megismertetését. A 2009-ig szóló fejlesztési programok részeként további 47 tanösvény, valamint 35 látogató-, oktató központ, illetve bemutatóhely létesül.

Június 5. Környezetvédelmi világnap      
1972. június 5-én tartották meg Stockholmban az „Ember és bioszféra” címet viselő ENSZ környezetvédelmi világkonferenciát. Az emberi környezettel foglalkozó konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította.

A világnap célja, hogy felébressze az emberekben a felelősségtudatot, és rávezesse őket arra, hogy mindenkinek magának kell tennie valamit természetes, épített, társadalmi és belső környezetünk megóvásáért, harmonikusabbá tételéért. A jelenlegi elképzelések között szerepel az energiatakarékosság, a helyi erőforrások minél szélesebb körű felhasználása, a megújuló természeti források hasznosítása, a szemét- és hulladékképződés csökkentése valamit a környezetszennyezés megelőzése.

Június 17. A Sivatagosodás és Aszály Elleni küzdelem Világnapja   
1994. június 17-én elfogadták az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemrõl  szóló egyezményét, ezért ez a nap az elsivatogosodás és kiszáradás elleni küzdelem világnapja.

Ekkor a világméretû kampányra irányul a figyelem, mely tudatosítja felelõsségünket a szárazföld pusztulásában, valamint felhívja a figyelmet a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság világméretû hatásaira. A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. Ezeknek a területeknek környezetét súlyosan fenyegetik különbözõ hatások: a sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, és egyre nagyobb a szárazság. Több mint 135 millió embert  fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be.

 Június 21. A Nap Napja   
A nyári napfordulóhoz kapcsolódóan az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet megújuló energiaforrásokra, azon belül elsősorban a napenergia hasznosítására. A Napenergia Társaság európai tagozatának felhívására első ízben 1994-ben rendezte meg A NAP NAPJÁ-t a Környezetünkért Egyesület, a Magyar Napenergia Társaság és a Főpolgármesteri Hivatal. A központi rendezvény helyszíne a Margitsziget volt.

Szeptember 16. Ózon Világnapja      
1987. szeptember 16-án írta alá 46 ország a sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló Montreali Jegyzőkönyvet, amelyhez már több mint 180 ország csatlakozott.

A Föld légkörét ózonréteg védi az ultraibolya-sugárzástól, amely szemkárosodást és bőrrákot okozhat. Az ózon legnagyobb sűrűségben a sztratoszférában, ezen belül 20-30 kilométer magasságban fordul elő, de nyomokban még 70 kilométeren s a felszín közelében, a troposzférában is fellelhető. Az ózon az ibolyántúli sugárzás hatására keletkezik: a sugarak a légköri oxigén molekuláit (O2) atomokra bontják, ezek más oxigénmolekulákkal egyesülve ózont (O3) hoznak létre. Az ózonmolekula ultraviola sugárzás hatására szétbomlik, egy O2 molekulára és egy oxigénatomra, ez a folytonos ciklus hozza létre az ózonréteget.

Az ózonréteg az Egyenlítő felett vastagabb, a sarkok felett a legvékonyabb. Ma már bizonyított, hogy az ózonréteg károsodását elsősorban a hűtőgázként és spray-palackok hajtógázaként, de tűzoltásra is használt CFC-vegyületek (klór-fluór-szénhidrogének), azaz a freonok, halonok légköri feldúsulása okozza. Az északi félteke felett az ózonszint minden évtizedben mintegy 4 százalékkal csökken, ez fele a korábbinak, a téli hónapokban ózonlyuk alakul ki a Föld sarkai felett.
Kakasy Éva: Ózonpajzs

Az elmúlt két évtized nagy előrelépést hozott az ózonréteg pusztulása ellen folytatott küzdelemben. Elsőként 1978. január 23-án Svédország tiltotta be az ózonréteget károsító aeroszol spray-k használatát. A sztratoszférikus ózonréteg védelmére 1987-ben hozott és 1997-ben felülvizsgált Montreali Jegyzőkönyvet mára már a világ minden jelentős országa aláírta (Magyarország 1989-ben).1993. július 1-től a CFC nem alkalmazható aeroszolos hajtógázként, valamint merev polisztirolhabok előállítására, 1996-tól pedig felhasználásuk – néhány speciális terület kivétel – tilos. A Montreali Jegyzőkönyvet aláíró felek szeptember 17-21. között tartják éves találkozójukat, amelyen áttekintik, milyen intézkedések révén segíthetik elő, hogy az ózonréteg gyorsabban visszanyerje eredeti állapotát.

A súlyosan károsodott ózonréteg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) előrejelzése szerint a nemzetközi környezetvédelmi megállapodások szigorú betartása esetén sem fog 2050 előtt helyreállni, az Északi-sark feletti ózonlyuk – amely jóval kisebb, mint a Déli-sark feletti – beforradása ugyanakkor már 2030 körül prognosztizálható. Magyarországon a Montreali Jegyzőkönyv előírásainak eleget téve 2002. január 1-jétől szigorúbb szabályok vonatkoznak a magas légköri ózont károsító anyagok használatának korlátozására.

Míg a magas légköri ózon védelmet, a talaj közeli veszélyt jelent az egészségre. Amerikai kutatók vizsgálata szerint az ózon csekélyebb mértékű növekedése a városokban jelentősebb halálozási arány növekedést okozhat. Azaz a gépjárművek levegőszennyezése következtében a napsütés hatására keletkező ózon-szmog nem csupán a légzési betegségek, de korai halálozások oka is lehet.

Szeptember 22. AUTÓMENTES VILÁGNAP         
Az Európai Unió szeptember 22-re AUTÓMENTES VILÁGNAP-ot hirdetett meg. A minden évben megrendezett esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a motorizáció és az elavult közlekedésszervezés által okozott súlyos környezeti és egészségügyi problémákra. A rendezvényre először 1997-ben került sor a franciaországi La Rochelle-ben. 2001 elején megszületett az autómentes napról szóló Európai Charta, melyet másodikként – az unión kívüli országok közül elsőként – Magyarország írt alá.

A rendezvény egyik hosszú távú célkitűzése az, hogy rávegye a rendszerint autóval munkába, iskolába vagy kikapcsolódni járó polgárokat, hogy az utazáshoz fenntartható alternatív közlekedési módokat vegyenek igénybe. Ilyen módon hozzá kíván járulni a polgárok egészségének és életminőségének javításához.  Hagyományosan minden évre megfogalmazzák a rendezvény aktuális mottóját. A városok a mottóban megfogalmazott központi gondolatsor köré szerveznek programokat, amellyel a város lakóinak tájékoztatását és tudatformálását próbálják elérni.  

A rendezvények mottói:

Október első hétvégéje Madármegfigyelési világnap
A madárvédelemmel foglalkozó BirdLife International 1992-ben kezdeményezte első alkalommal, hogy nemzetközileg összehangolt madármegfigyelő napokat rendezzenek.az őszi madárvonulások idején. A programot hazánkban a Magyar Madártani Egyesület (a BirdLife hazai képviselője) koordinálja, de sok más szervezet és intézmény szervez e napon megfigyeléseket az országban. Előadásokhoz, kirándulásokhoz, madarásztúrákhoz évek óta egyre többen csatakoznak, és a programok során beküldik a megfigyelt adatokat a megfigyeléseket koordináló központba a Magyar Madártani Egyesület részére

Október 4.  Állatok Világnapja
Állatok Világnapja az állatszeretetéről ismert Assisi Szent Ferenc ünnepe, azaz október 4., de világszerte, így 1991 óta Magyarországon is minden év október első vasárnapján tartják. (Assisi Szent Ferenc már a XIII. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körül vesz minket, legyen az élő vagy élettelen.)

A világnapon eredetileg a vadon élő állatok védelmére figyelmeztettek és pusztításuk ellen tiltakoztak, ma már minden védtelen élőlényre felhívják a figyelmet. Az ember állatbarátnak születik, csak később nevelik bele a fölös félelmet, higiéniai irtózást, s ez is gerjesztheti az állatokkal szembeni agresszió kialakulását. Persze a haszonelvűségnek is sok állat esik áldozatul, Magyarországon csak szürke rókából – prémje miatt -évente 20 ezer. A kedvtelési állattartás felelőségen kell hogy alapuljon, a „kedvenc” állatok közül hazánkban évente több százezer válik kób

OKTÓBER 21. – FÖLDÜNKÉRT VILÁGNAP  
A világnap története 1991-ig nyúlik vissza. Ekkor a Föld védelméért világméretű kampányt kezdeményeztek (Caring for the Earth). Az IUCN, az UNEP és a WWF közös összefogásával született meg a Földünkért című új élővilág megőrzési stratégia.  Azóta október 21-én tartják a Földünkért Világnapot.

A dokumentum a riói Föld Csúcs előkészítésénekis tekinthető, hiszen világkonferencia megrendezését tűzte ki célul. Javaslatot tett több világegyezmény elfogadására is, ezek közül Rio de Janeiróban megszületett az Egyezmény a biológiai sokféleségről és az ENSZ keretegyezménye az éghajlatváltozásról, majd később elfogadták az elsivatagosodás elleni egyezményt is. Ezeken kívül is fogalmazott meg ajánlásokat később elkészítendő egyezményekre a kiadvány, pl. az erdőgazdálkodásról és a tengerek védelméről.
A világnap Magyarországon 1992 óta ismert.

NOVEMBER UTOLSÓ PÉNTEKJE: A NE VÁSÁROLJ SEMMIT NAP. 
Vidám és kritikus tiltakozás a nyugati túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása, és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. A ne vásárolj semmit! napot 1992-ben kezdeményezte a kanadai Ted Dave, aki a reklámszakmában dolgozott. Ezáltal akart tiltakozni a reklámok szüntelen túlfogyasztásra való ösztönzése ellen. Mottója az volt: Ami elég, az elég! Azóta egyre több ország vette át

Nálunk is egyre szaporodnak a túlfogyasztás és a „rosszfogyasztás” tünetei:

• Évről évre több pénzt költünk el év közben és főleg karácsonykor. De tényleg boldogít a fogyasztás? Az elmúlt 10 évben több mint háromszorosára nőtt az antidepresszánsok használata!
• Egyre többet vásárolunk nem éppen egészséges, agyoncsomagolt, előkészített és mélyhűtött élelmiszereket: csak mélyhűtött pizzára mintegy 4 milliárd Ft-ot költünk évente.
• Miközben a 15-24 évesek több mint harmada napi szinten dohányzik, és az államnak hatalmas költséget jelentenek a dohányzásból eredő problémák, a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján a BAT Pécsi Dohánygyár nevével fémjelzett nagyelőadót avattak.
• A gyerekeket célba vevő reklámnyomás is fokozódik. Ennek jegyében idén már ők is részt vehetnek a „Reklámzabálók matinéján.” Nálunk progresszívebb országokban betiltják a gyerekeknek szóló reklámozást.
• Folyamatosan emelkedik a tisztítószerek és kozmetikumok forgalma, miközben még mindig nincs alapvető egészségügyi és környezetvédelmi adat a minket körülvevő 80.000 kemikália túlnyomó részéről. Tudományos becslések szerint a fejlett világban az összes megbetegedés akár 25%-áért is a vegyi anyagok felelősek; a felnőtt férfiaknak 50%-os esélyük van a rákos megbetegedésre; a gyerekek 36%-a asztmás és allergiás – és számuk folyamatosan nő.
• Idén több alkalommal is találtak a magyar hatóságok olyan élelmiszereket, amelyekről kiderült, hogy több mint egy százalék génmódosított összetevőt tartalmaznak, és ez egyáltalán nem volt jelölve a csomagoláson. A bevizsgált élelmiszerek körülbelül 30%-a tartalmaz génmódosított összetevőt, amelyek élettani hatása még nem kellően ismert.
• Az elmúlt 13 év alatt majdnem megháromszorozódott az ásványvizet ivók száma. Az élelmiszerfogyasztás stagnálása mellett fejenként és évente 38 literrel iszunk többet belőle, mint 12 évvel korábban. Az ásványvíz-forgalom növekedésével párhuzamosan évente 20-30%-kal nő a felhasznált műanyag palackok mennyisége; évente több mint 1,2 milliárd PET palack végzi a szemétben.

December 29.   Biodiverzitás védelmének világnapja

1993-ban életbe lépett az 1992-es Rio-i ENSZ konferencia biodiverzitás egyezménye. A biodiverzitás, az élővilág sokfélesége gyorsan csökken: becslések szerint naponta kb. 140 állat- és növényfaj pusztul ki. Pedig a biológiai sokféleség teszi lehetővé a természetes kiválogatódás útján a megváltozott környezethez való alkalmazkodást, az evolúciót, ami egyben az élő rendszerek viszonylagos stabilitását is eredményezi. A mezőgazdaság feltalálása óta, kb. tízezer éven át az emberiség létszáma kb. másfélezer évenként duplázódott meg. 1650-től 1850-ig a duplázódáshoz már csak 200 év kellett (félmilliárdról 1 milliárdra), és ez a fajok kihalásának sebességét megtízszerezte. A következő duplázódás már 80 év alatt bekövetkezett (1930-ban 2 milliárd), azután már csak 45 év kellett hozzá (1975-ben 4 milliárd), és ez a fajok kihalásának sebességét újra megtízszerezte.

A Környezetvédelmi jeles napok leírása bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

A Környezetvédelmi jeles napok bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

A Hónapok elnevezései (január-június) bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

Augusztus- Kisasszony hava – Szűz Hava – Nyárutó

Szeptember- Szent Mihály Hava – Mérleg Hava – Őszelő

Október- Mindszent Hava – Skorpió Hava

November- Szent András Hava – Nyilas Hava

December- Karácsony Hava – Bak Hava

A Hónapok elnevezései (július-december) bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

Vénusz
Vénusz a római mitológiában a kertek istennője. Aphroditéval azonosították, aki görög mitológiában a szépség és a szerelem istennője.

Mars
Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiában Mars (görögöknél Arész) hadisten, akinek a városfalakon kívül, a Mars-mezőn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak nem vonulhattak be a város területére. Neki szentelték a március hónapot, azaz a régi kalendárium első hónapját, amikor a télűző szertartásokat végezték.

Jupiter
A római mitológiában Jupiter az ég, a nappali világosság, a vihar istene, az istenek királya, akit a görög Zeusszal azonosítottak. Zeusz a görög mitológiában a legfelsőbb istenség, az istenek és emberek ura, az olümposzi isteni család feje; nevének jelentése „fényes égbolt”

Szaturnusz
Szaturnusz az egyik legősibb római isten. A vetés, a vetőmag istene, a könyörtelen idő jelképének tekintették. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját Uránoszt megcsonkítva, feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek azt jósolták, hogy egyik fia fogja megfosztani a trónjától. Ezért valamennyi gyermekét alighogy megszülettek sorjában lenyelte, így akarván elkerülni a jóslat beteljesülését. Rheia azonban kijátszotta Kronoszt: megszülte legkisebb fiát Zeuszt, de egy bepólyázott követ adott át férjének. Zeuszt egy Kréta szigeti barlangban felnevelték, majd felnőve legyőzte apját, megmentette testvéreit.

Uránusz
A görög mitológiában az eget megszemélyesítő isten, Gaia-Földanya férje, az első, legősibb istennemzedék képviselője. Kronosz (Szaturnusz), a titánok és a küklopszok apja.

Neptunusz
Az egyik legősibb római isten. A provinciákban a helyi víz- és tengeristenekkel tartották azonosnak. A görög Poszeidónnal azonosították, aki a görög mitológiában az egyik olümposzi főisten, a tenger királya, Kronosz és Rheia egyik fia, Zeusz fivére.

A bolygók holdjainak néveredete
A Föld holdja (1)

Hold

Luna a római mitológiában az éjjeli fény istennője.

A Mars holdjai (2)

Phobos, Deimos

Phobos

Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek. Deimos testvére. A Phobos görög szó jelentése „félelem”, innen ered a fóbia szó.

Deimos

Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek. Phobos testvére. A deimos szó görögül „rettegést” jelent.

A Jupiter holdjai (16)

Metis, Adrastea, Amalthea, Thebe, Io, Europa, Ganymede, Callisto, Leda, Himalia, Lysithea, Elara, Ananke,Carme, Pasiphae, Sinope.

Metis
Métisz a görög mitológiában Ókeanosz leánya. Az értelem istennője, Zeusz első felesége. Neve „megfontoltságot” jelent.

Adrastea
Adraszteia az igazságos végrehajtás istennője a görög mitológiában, a büntetések és jutalmak osztója. Nevének jelentése „elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan”.

Amalthea
Amaltheia nimfa a görög mitológiában, más változat szerint kecske, mely tejével táplálta a csecsemő Zeuszt Kréta szigetén, az Ida-hegyi barlangban, ahová anyja Rheia rejtette.

Thebe
Thébé Aszóposz folyamisten lánya a görög mitológiában.

Io
Ió (Inakhosz) argoszi király lánya, Zeusz kedvese a görög mitológiában. A féltékeny Héra haragjától tartva Zeusz hófehér tehénné változtatta Iót.

Europa
Europé föníciai hercegnő a görög mitológiában. Zeusz beleszeretett, vad bika képében elrabolta és Kréta szigetére vitte. Tőle származik Zeusz Minósz nevű fia.

Ganymede
Ganümédész gyönyörű trójai ifjú volt a görög mitológiában. Ganümédész apja nyáját legeltette az Ida-hegy erdős lankáin, amikor Zeusz elbűvölve rendkívüli szépségétől, sas képében (vagy egy sast küldve érte) elragadta, felvitte az Olümposzra, s megtette égi pohárnokának. A lakomákon ő töltögette a nektárt az isteneknek.

Callisto
Callisztó vadásznimfa volt a görög mitológiában. Zeusz szerette, Héra pedig gyűlölte. Miután Zeusz medvévé változtatta, hogy megvédje Héra bosszújától, a haragvó istennő lenyilazta. Zeusz Kallisztót az égre emelte, belőle lett a Nagy Medve csillagkép.

Leda
Léda spártai királyné a görög mitológiában. Az ő lánya volt Helené, akit Zeusz hattyú képében nemzett.

Himalia
Himalia nimfa volt a görög mitológiában, aki Zeusznak három fiút szült.

Lysithea
Zeusz egyik kevese volt a görög mitológiában.

Elara
Elaré Zeusz Titüosz nevű óriás fiának az anyja a görög mitológiában.

Ananke
Ananké az elkerülhetetlen, szükségszerű végzet istennője a görög mitológiában. Ananké két térde között orsó pörög, amelynek a tengelye a világ tengelye.

Carme
Carme egy krétai istennő anyja volt.

Pasiphae
Pasziphaé Héliosz lánya és Minósz krétai király felesége a görög mitológiában. Amikor Minósz ígéretét megszegve nem áldozta fel Poszeidónnak az általa Krétára küldött gyönyörű bikát, az isten természetellenes vágyat ébresztett Pasziphaéban az állat iránt. Pasziphaé és a bika egyesüléséből született Minótaurosz (a bikafejű szörnyeteg), melyet Minósz a labirintusba zárt.

Sinope
Olyan asszony volt a görög mitológiában, akinek Zeusz állítólag sikertelenül udvarolt.

A Szaturnusz holdjai (18)

Pan, Atlas, Prometheus, Pandora, Epimetheus, Janus, Mimas, Enceladus, Tethys, Telesto, Calypso, Dione, Helene, Rhea, Titan, Hyperion, Iapetus, Phoebe.

Pan
Pán a görög mitológiában a nyájak, erdők és mezők istene. Pánnak kecskelábai, kecskeszarvai voltak és testét szőr borította. Születésekor apjának nem tetszett, de az istenek mulatságosnak találták és a Pán („mindenkinek tetsző”) nevet adták neki. Pán mint a természet elemi erőinek istene, oktalan rémületet úgynevezett páni félelmet kelt.

Atlas
Atlasz titán a görög mitológiában. Prométheusz testvérbátyja. Rendkívüli erejéről híres Olümposz előtti istenség. Az istenek ellen harcoló titánok legyőzése után Atlasznak az égboltot kellett tartania, Nyugat legszélén.

Prometheus
Prométheusz a görög mitológiában Iapetosz titán fia, Epimétheusz testvére. Ellopta az Olümposzról a tüzet és az embereknek adta. Ezért a tettéért Zeusz szörnyen megbüntette. Prométheusz nevének jelentése „előre gondolkodó, megfontoló”.

Pandora
Pandora volt a görög mitológiában az első asszony, akit Zeusz Prométheusz tűzlopását megbüntetendő küldött az emberek közé, hogy sodorja bajba és kísértésbe az emberiséget. Pandorától semmiféle ajándékot nem volt szabad elfogadni. Pandora megtévesztette Prométheusz testvérét és kinyitotta az istenektől kapott szelencét, amelybe az emberi bűnöket és gondokat zárták, így a betegségek és a bajok szétszéledtek a Földön. Csak a remény maradt benn, mivel Pandora lecsapta az edény fedelét. Ekként az emberiség a jobb jövőnek még a reményét is elvesztette.

Epimetheus
Epimétheusz a görög mitológiában Iapetosz titán fia, Prométheusz testvére. Az ő felesége volt Pandora. Epimétheusz nevének jelentése „utólag fontoló”.

Janus
Janus a római mitológiában a be- és kijáratok, ajtók istene. Istene minden kezdetnek, az év első hónapjának, minden hónap első napjának, az emberi élet kezdetének. Ellenkező irányba néző két arccal, valamint 365 ujjal (az év napjainak megfelelően) ábrázolták. A január hónap nevének gyökere.

Mimas
A görög mitológiában egy Héphaisztosz által megsebesített titán volt.

Enceladus
Gigász a görög mitológiában. A gigászokkal folytatott harcban Athéné ráhajította Szikelia (a mai Szicília) szigetét.

Tethys
Thetisz a legismertebb tengeristennő (nereidák) a görög mitológiában. Akhilleusz anyja.

Telesto
Ókeanosz és Thetisz egyik lánya a görög mitológiában.

Calypso
Tengeri nimfa a görög mitológiában. Kalüpszó hét teljes esztendeig magánál tartotta Odüsszeuszt, elrejtette a világ szeme elől, mégsem tudta elfeledtetni a hőssel hazáját.

Dione
Dióné a görög mitológiában Aphrodité anyja és Zeusz felesége.

Helene
Helené a görög mitológiában spártai királyné, a világ legszebb asszonya.

Rhea
Ősistennő a görög mitológiában, Kronosz (Uránosz) felesége, Zeusz anyja.

Titan
Titánok a görög mitológiában az első istennemzedék, Gaia-Földanya és ég-Uránosz gyermekei. A titánok archaikus istenségek, akik a természet elemi erőit testesítik meg, annak minden kataszrófájával együtt.

Hyperion
Hüperion a görög mitológiában egy a titánok közül. Gaia és Uránosz fia, Héliosz apja. (Héliosz a görög mitológiában a Nap istene. A legősibb Olümposz előtti isten, elemi ereje életet teremt, és vaksággal sújtja a bűnösöket.)

Iapetus
Iapetosz titán a görög mitológiában. Gaia és Uránosz fia. Atlasz és Prométheusz apja.

Phoebe
Phoibé a görög mitológiában Héliosz napisten lánya. Őt tartották a delphoi templom és jósda megalapítójának.

Az Uránusz holdjai (15)

Az Uránusz a kivétel. 15 ismert holdját, ellentétben a Naprendszer többi objektumával, nem az ókori mitológiából, hanem Shakespeare színpadi műveinek és Alexander Pope angol költő Fürtrablás című szatirikus eposzának szereplőiről nevezték el.

Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona, Juliet, Portia, Rosalind, Belinda, Puck, Miranda, Ariel, Umbriel, Titania, Oberon

Cordelia
Cordelia Lear király lánya volt Shakespeare Lear király című drámájában.

Ophelia
Ophelia Polonisnak a lánya Shakespeare Hamlet című drámájában.

Bianca
Bianca Katherine testvére Shakespeare A makrancos hölgy című drámájában.

Cressida
Cressida Calchasnak a lánya Shakespeare Troilus és Cressida című drámájában.

Desdemona
Desdemona Othello felesége Shakespeare Othello című drámájában.

Juliet
Juliet (Júlia) Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának tragikus sorsú hősnője.

Portia
Portia gazdag örökösnő Shakespeare A velencei kalmár című drámájában.

Rosalind
Rosalind a száműzött herceg lánya Shakespeare Ahogy tetszik című drámájában.

Belinda
Belinda Alexander Pope A fürtrablás című komikus eposzának hősnője.

Puck
Puck pajkos tündér Shakespeare Szentivánéji álom című drámájában.

Miranda
Miranda a varázsló Prospero lánya Shakespeare A vihar című drámájában.

Ariel
Ariel pajkos légi szellem Shakespeare A vihar című drámájában.

Umbriel
Umbriel egy szereplő Alexander Pope A fürtrablás című komikus eposzában.

Titania
Titania a tündérek királynője és Oberon felesége Shakespeare Szentivánéji álom című drámájában.

Oberon
Oberon a tündérek királya és Titania férje Shakespeare Szentivánéji álom című drámájában.

Neptunusz holdjai (8)

Naiad, Thalassa, Despina, Galatea, Larissa, Proteus, Triton, Nerid

Naiad
A najádok a görög mitológiában patak-, folyó-, forrás-nimfák. A források, ahol najádok lakoztak, megtisztító és jósló képességgel rendelkeztek, sőt halhatatlanságot is adtak.

Thalassa
Thalassa görögül tengert jelent.

Despina
Despina nimfa volt, Poszeidón (Neptunusz) és Démétér lánya.

Galatea
Galateia a görög mitológiában tengeri istennő, Pügmalión szerelme. Pügmalión Küprosz legendás királya volt. Társtalanul élt, kerülte a testüket áruba bocsátó küproszi asszonyokat. Magányában elefántcsontból szépséges nőalakot faragott, és beleszeretett művébe. Fohásszal fordult Aphroditéhoz, hogy leheljen életet a szoborba. E forró szerelem meghatotta az istennőt, s életre keltette a szobrot. Pügmalión Galateiának nevezte el, és feleségül vette.

Larissa
Larissa Pelasgus anyja volt, akit Poszeidón (Neptunusz) nemzett.

Proteus
Próteusz a görög mitológiában tengeri isten. Poszeidón fia. Képes bármilyen alakot felvenni, és mindentudó.

Triton
Tritón a görög mitológiában tengeri isten. Poszeidón és Nereida fia. A tenger mélyén aranypalotában él. Általában félig ember, félig hal alakjában ábrázolták.

Nereid
Nereidák a görög mitológiában tengeri istennők. Néreusz ötven lányát nevezték így.

A A BOLYGÓK és holdak nevének eredete bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

A A hónapok elnevezései bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.

(részlet)    „Telt az idő egy darabig,
Egy picinyke pillanatig,
Kacsa jött, kecses madárka,
Kóvályogva, karingálva,
Földet néz, hol fészkelhetne,
Helyet, hol lakása lenne.   
Száll keletre, napnyugtára,
Száll északi, déli tájra,
Fészekföldet csak nem kaphat,
Helyet bárha legrosszabbat,
Fészkét ahol felüthesse,
Lakát hová helyheztesse.   
Ott szálldogál, repdesődik,
Tanakodik, tépelődik:    ’
Szobámat ha rakom szélen,
Habokon ha lakom lészen,
Szél szobámat feldöntheti
Hab a házam elöntheti’   
Hát ekkor a Vízasszonya:
Vízasszonya, ég leánya T
érdit tengerből emelé,
Lapockáját hullám fölé,
Hogy a réce ott fészkelne,
Lakóhelyre jóra lelne.   
A kecses kismadárka
Ott repesve, szálldogálva,
Észreveszi kék víz tükrén
Vízasszonya térdit tüstént,
Véli: pástos emelkedő,
Gyepesedő kis dombtető.   
Csak repesget, csak szálldogál,
A térdfőre lassan leszáll,
Fészkit rajta meg is rakja,
Arany tojást tojik abba,
Arany tojást hat darabot,
Hetediket vasbul valót.   
Kotlik, ül tojásit költve,
Azt a térdfőt melengetve,
Ül egész nap, másnap is ül,
Harmad nap is azonfölül:
Már akkor a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya
Érzi, hőség jön reája,
Parázs minden porcikája,
Véli, térde lángra lobban,
Minden íze olvadóban.   
Itt a térdén eggyet rándít,
Minden tagján eggyet rázint:
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dűl,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabokra zúzik össze.   
Ám iszapban helyük nincsen,
Nem vesznek a csorbák vízben,
Mutatnak a morzsák szépet,
A cserepek csinos képet:
Tört tojásnak alsó fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen:
Tojáson mi tarka rész volt,
Égen csillag lesz belőle,
Tojáson mi feketés volt,
Lesz belőle ég felhője.   
Az idők így múlton múlnak,
Öreg évek elvonúlnak,
Nap fiatal fényeskedvén,
Hold fiatal ékeskedvén:
Úszik ám Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya
Ama csendes vizeken,
Homályos habok hegyiben,
Előtte vékony vízség,
Megette merő mennység.   
Esztendő kilenc már telve,
A tizedik nyárra kelve
Felüti fejét a vízbül,
Homlokát a habok közül,
Akkor alkotásit kezdi,
Teremtésit teremti
A sík tenger tág mezején,
A temérdek víz tetején.   
Hol kezét kanyarította,
Földfokot szakajt ki ottan,
Ahol lába földet ére,
Halas vermet vájt helyére:
Hol alá-alábukott volt,
Oda mélységeket módolt.
Földnek fordult oldalaslag,
Alacsony martok ott maradnak,
Lába földnek fordultába
Lazacos hely lesz ott utána,
Fejjel föld felé jutottan
Kis öblöket alkot ottan.  
Úszik el a földtül aztán,
Majd megáll a tenger síkján,
A tengerbe sziklát szerze,
Zátonyokat szóra szerte
Hajók tönkre tételéül,
Hajósok haló helyéül.”

BIBLIA- MÓZES ELSŐ KÖNYVE

A TEREMTÉSRŐL

(részlet)  1. RÉSZ

A világ teremtése

KEZDETBEN  teremté Isten az eget és a földet

2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

4. És látá Isten, hogy jó a világosság: és elválasztá a világosságot a setétségtől.

5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának;  és lőn este és lőn reggel; első nap.

6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizektől.

7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek:  és lőn este, és lőn reggel, második nap.

9. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé.  És látá Isten, hogy jó.

11. Azután monda Isten: Hajtson  a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

12. Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ö neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

13. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

15. És legyenek világítókúl az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre.

És úgy lőn.

16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó.

19. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

20. És monda Isten: Pezsdüljenek  a vizek élő állatok nyüzsgésétől: és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat,  a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok,  és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

24.Azután monda Isten: Hozzon a föld  élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, , és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain , az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, , és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27. Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

28. És megáldá Isten őket, és monda nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok  a tenger halain,  az ég madarain,  és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

30. A föld minden  vadainak pedig,  és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelűl. És úgy lőn.

31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala,  ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

2. RÉSZ

Isten a hetedik napot megszenteli. Az Édenkert.

A házasság szereztetése.

És elvégezteték az ég és a föld,  és azoknak minden serege.

2. Mikor pedig  elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté.

A FÖLD TEREMTÉSE /Vogul mondafeldolgozás/   (17)

(részletek)

I. AZ IDŐ ÉS A FÖLD KEZDETÉT VESZI

ÉG ATYA, FÖLD ANYA MEGALAKULNAK

Felső Ég atya fent lakozott, Föld anya lent lakozott. Hogyan teremtődtek, miképpen alakultak, nem tudni. Sokáig lakoztak-e, rövid ideig lakoztak-e, egyszer csak Föld anya így szólt a lábbal alkotott lábas Jószághoz, a szárnnyal alkotott szárnyas Hírnökhöz:

   – Eredj föl az égbe! Felső Ég atyának ezt az üzenet vidd. „Megalakulni hát megalakultunk, de ugyan miképpen élünk ez után?” – Lábbal alkotott lábas jószág, szárnnyal alkotott szárnyas Hírnök amint parancsolák, úgy tett. Amint Felső Ég atyához ér, így szól

   – Föld anya ezt üzeni neked: „Megalakulni hát megalakultunk, de ugyan miképpen élünk ez után?”

   Felső ég atya mélyen lehajtva fejét, gondolkozott. Miután annyi ideig ült, ameddig egy fagyos hal az üstben felolvad, hét hajú hajfonatos fejét felemelvén szólt:

  – Tundrahalmi váramba, égdombi házamba Föld anyát megidézem. Ott majd ketten éldegélünk.

   Amint mondta, úgy is tett. Éldegéltek, háldogáltak a tundrahalmi várba.  Sok idő telt el, rövid idő telt el, Föld anya gyermeket hozott a világra. Ég atyuska örült, Föld anyuska örült az újszülött fiúnak.

   Tovább éldegéltek, tovább háldogáltak, Föld anyuska újabb fiakat szült…

   Égi várukban , fényes tundrahalmi  várban immár hat istenfi cseperedik.

   Hanem egyszer – hogy történt, hogy nem- Arany Ég atya rettenetesen megharagudott  Föld anyára. Addig civakodtak, míg Ég atya felkapta kardját, hogy feleségére csapjon. Amint kezét felemeli, legidősebb fia, a már istennyi istenné nőtt Elsőszülött istenfi elébe áll.

   -Asszonyanyámat, aranyos, kedvesemet ne bántsa édesapám!

   Felső Ég atya keze lehanyatlott, de a mérge nem múlott. Addig dörgött, addig viharzott, míg Föld anyát az égi faluból az alant hömpölygő tengerre bűvölte. Igézett alá egy kicsit a felső tundrahalomból, hogy azért el ne merüljön.

   Föld anya így jutott vissza a földre, került a tengerben úszkálódó tundrahalomra…

A REGŐS SZÜLETÉSE

Föld anya a tundrahalmocskán éldegélt.  Ég atya le-lepillantott a házának padlóján vágott résen az alsó világba. Azt figyelte, miként van az ő felesége a ház nagyságú földdarabon, amit alája bocsátott.

   Bánta-e, nem-e, hogy Föld anyát lebűvölte, ki tudja? Elég az, hogy házat is igézett neki, s lebocsátott mellé egy öregembert. Így már Föld anya nem volt oly egyedül…

   …Az asszony nem szólt többet,. Kiment. Hét éjen át nem hallik kintről semmi nesz. Hét napon át nem jő kintről semmi hír….

…Hét éjen át, hét napon át várt az öreg. Hét éjen át, hét napon át tengődött ágyán heverve. Akkor aztán az asszony fiát teli öllel emelve lépett be a meleg házba. Felkelt az öreg, de örömtől reszkető vén lába alig bírta. Visszaült hát, s örömében szól:- Ég apánk fiúval ajándékozott meg, fiút adott nekünk….
A REGŐS INSÉGBE JUT

Az ének embere, a rege embere vajon sokáig nődögélt-e? Mai nap viselt ruhája fölöslegessé válik, másnap viselt ruhája fölöslegessé válik. Erdei állatban bő vidéken már erdei állatot ölhetne, oly naggyá lett. Vízi halban bő vidéken már vízi halat foghatna, oly naggyá növekedett. Hanem a tundrahalmon sem erdei állat, sem vízi hal nincsen. Egy napon így szólt az öreghez.

   – Halljátok-e nevelő atyám, aranyos anyám. Hogyan gondoljátok: a jövőben, egész életünkön miként fogunk élni? Égi isten apánk felső szelet támaszt, alsó tengeröbölbe sodródunk. Alsó szelet csinál, felső tengeröbölbe fúj minket. Nem mehet ez így örökké. Mi lenne, ha felmennék Ég atyámhoz?…

…s ezüstfokú ezüsthágcsón Ég atyához fölindult…

…-Minő tanácsot kérsz te tőlem? – fordítja fia felé tavirózsa nagyságú fülét Felső Ég atya.

   -Halld a panaszom- válaszolt bátran a fiú.

-Felső szelet csinálsz, az egyik tengerszögletbe fújsz engem. Másik szelet alkotsz, más tenger öblébe hánytorgatsz engem. Ily ínségbe jutottam, , ily bajba kerültem. Egykor, midőn ember korabeli világot fogsz rendelni, ember idejebeli világot fogsz teremteni, a te igéddel előhozott szent vized fölött miként fog megélhetni az ember? Ember lakó szent földet kellene bűvölni a tenger fölébe.

   Ég atya csak ül, gondolkozik. Miután annyi ideig ült, ameddig a fagyos hal az üstben felolvad, tenyerébe hajtott hét hajú hajfonatos fejét felemelve szól:

  – Gyöngéd kezű kis fiam! Te énhozzám az ember lakó szent föld előhozatalára tanácsot kérni jöttél? Hanem mit rendeljek én neked? Mert az ember lakó kérges földet csakis te buktathatod elő, csakis te ültetheted szent tengerem színére.

   Ég atya tovább ül,  gondolkozik.  Miután annyi ideig ült, ameddig a halikra megfőhet, így szól:

   -Itt egy búvármadárbőr, itt egy vöcsökbőr. Fogd! Ha igémre teremtett szent vizemhez visszajutsz, ölts fel ezeket. Erőtlen melledbe mellerőt, gyenge hátadba háterő kapsz tőlük. Akkor merülj le szent tengerem mélyére, s annak aljáról buktasd elő a kérged földet. A többi már az én dolgom…

A FÖLD ELŐBUKTATÁSA

……Fölöltötte a búvármadár bőrt. A végtelen mély fenekű szent tengervízbe ereszkedett.

   Hosszú ideig járt, rövid ideig járt, lélegzete megszorult, ismét fölmerült. Másodszorra is lebukott. Hosszú ideig járt, rövid ideig járt, lélegzete megszorult, ismét fölmerült. Harmadszorra ismét belement. Hiába járt, földet nem talált. Lélegzete megszorult, ismét fölemelkedett. Kikapaszkodott a tundrahalomra, anyjához, anyjához bement.

… Gondolt egyet a fiú és újra kiment. Fölöltötte a vöcsökbőrt, s a szent tengervízbe ismét aláereszkedett. Soká járt, rövid ideig járt, fölszállott. Vöcsökbőrös csőrében, vízimadaras csőrében semmit sem hozott. Újra alámerült. Lélegzete megszorult, fölszállott. Olyat lélegzett, hogy a feje búbja is majd megrepedt bele, s harmadszor is alámerült. Midőn újra feljutott, csőrében egy darabka földdarab állt. Tundrahalmi házának oldalához dörzsölte csőrét, s a vízből kikelt. Ajtós ház ajtaján belépett.

– No anyám, no anyám, felbuktattam egy darabot a szent tenger alsó földjéből. A többi már Ég atya dolga.

Azzal Ég atyához fordult…

A FÖLD NÖVEKEDÉSE

A rege gyermeke s a két öreg napkeltéig pihent. Akkor ágyukból kikeltek, ablakos ház ablakán kitekingettek. Hát látják, hogy Ég atya biz nem pihent az éjjel. Mit a fiú előbuktatott, azt a kis tengermélyi földet növelni kezdte. Akkora már, hogy ember sétálgathat rajta.

   Másnap reggel elsőnek az öregember pillant ki a háza ablakán. Fel is kiált nyomban:

– Majd az ég pereméig ér már a föld!

  Harmadnap reggel mikor kinéztek, vizet már nem látnak, csak földet…

 A VILÁG TEREMTÉSE
apacs indián legenda  (18)

Kezdetben uralkodott a mély sötétség. Nem létezett semmi. Sem a Nap, a Hold, sem a csillagok. Aztán a Nap, a Hold és a csillagok egyszerűen megszülettek. A semmiből, csak úgy,  maguktól. És őrködtek. Csak úgy, maguktól őrködtek. Aztán egybegyűlt a szél, a mennydörgés és a villámok, valamint egyéb hatalmasságok is, összesen harminckét mindenféle természeti erő. És megteremtették a világot. Maguktól, csak úgy.

Kezdetben a világ picike volt, bármelyik indián eljátszhatott volna vele a tenyerén. De fokozatosan nőni kezdett, mind nagyobb és nagyobb, nagyobb és nagyobb lett, jó, hogy szét nem pukkadt. Bizony alig bírt egyben maradni.  Ezért színes vasszögeket vertek bele.   …

Nemsokára minden magától összekeveredett, és összeolvadt és összerázkódott és egymásra torlódott, amiért is a vas manapság az egész világon megtalálható. Erre aztán eljött az alkalmas pillanat az utolsó felvonásra. A Nap ontani kezdte forró sugarait a világra, a levegő remegett a forróságtól,…

…S a levegő remegett, remegett, amíg apacsok nem lettek belőle,

A VILÁG TEREMTÉSE (Votják monda)   (23)   

Kezdetben ennek a világnak a helyén semmi sem volt. Víz vette körül a mindenséget. , s ezen egy nagy hajó járt, Inmaré. Jártában-keltében Inmar egyszer elgondolkodott: – Hogyan is teremtsek és most ide világot? Maga elé rendelte Sájtánt. – Eredj bele a vízbe, ereszkedj a fenekére, s amit találsz ott, vedd a szádba, s hozd elibém! Sájtán  Inmar szava szerint cselekedett, s a vízbe szállva ereszkedni kezdett. Süllyedt, süllyedt aláfelé, de csak nem ért le a fenekére. Már sok idő telt el, amikor találkozott a rákkal. – Hová mész? – kérdezte tőle. – A víz fenekére, s felhozom a számban, amit ott találok. – Mi nem jut eszedbe? –csodálkozott a rák.- Én már van vagy tizenkét esztendeje, hogy járom a vizet, de bizony még nem láttam a fenekét. – No, hagyjuk, én inkább megyek még alább – szólt Sájtán, s folytatta útját. Igen, igen soká szállt lefelé, s végre nagy nehezen meg is érkezett a víz fenekére. Ott homokot talált. Száját megtömte, felemelkedett, s Inmar elé állt, aki megparancsolta, köpje ki a homokot: – Egy szem se maradjon a szádba! – mondta. Sájtán gondolkodóba esett: „Vajon miért nem akarja Inmar, hogy egy szem homok se maradjon a számba?” S hagyott egy keveset a szája zugában.    A vízre szórt homok nőtt, dagadt,  s földdé lett, de növekedni kezdett a homok Sájtán szájában is. Mikor Inmar látta, hogy feldagad a képe, megcsóválta fejét: – Lásd, nem fogadtál szót, pedig mondtam volt, hogy az utolsó szemig köpd ki a szádból. Amiz elmulasztottál, tedd meg most!    Ha nincs Sájtán szájában az a maradék homok, az egész földkerekség síkság maradt volna. A később kiköpött homokból lettek a  hegyek, szakadékok és völgyek.  

A VILÁG TEREMTÉSE Misték legenda (24)

A sötétség és a tudatlanság évében és napján, mielőtt lettek volna még napok és évek, a világ nagy-nagy homályban volt. Káosz és zűrzavar uralkodott mindenütt, a Földet víz borította, és csak sár és iszap volt a Föld felszínén.

   Akkoriban – mondják az indiánok -, feltűnt egy isten akinek ez volt a neve: „Szarvas”, más néven „Oroszlánkígyó és egy nagyon szép  istennő, kinek a neve „Szarvasünő” volt, másik nevén „Tigriskígyó”-nak hívták. Ez a két isten az indiánok főistene lett. A két isten emberi alakban jelent meg a világon – így szól a nép története -, mindenhatóságukkal és bölcsességükkel kiragadtak a vízből egy hatalmas szirtet. Néhány pompás művészi palotát építettek rá, s azokban rendezték be földi székhelyüket és lakhelyüket. Az istenek házának legmagasabb pontja fölött volt egy rézfejsze, élével felfelé, azon nyugodott az ég. A szirt és az istenek palotái igen magas dombon álltak. Apoala falu mellett, Mixteca Alta tartományban. A nép adta ennek a szirtnek a nevet: ”Az ég lakhelye”. Az istennek és az istennőnek volt két,  nagyon szép fiuk, okosak és minden mesterség tudói voltak. Az elsőt így nevezték: „Kilenc Kígyó Szele”; nevét születése napjáról kapta. A másodikat szintén születése napjáról, „Kilenc Barlang Szelének” nevezték el. Szülei a két fiút nagy bőségben nevelték. A nagyobbik, amikor pihenni vágyott, sassá változott, s a magaslatok fölött szárnyalt. A másik szárnyaskígyó alakját öltötte fel, olyan ügyesen és kecsesen repült, hogy láthatatlanul suhant a szirtek és sziklafalak között, de akik alant voltak, hallották szárnyai suhogását. Azért öltöttek ilyen alakot, hogy megmutathassák: hatalmukban áll átváltozni, majd visszaváltozni azzá, amik korábban voltak. Éppen a palotában élvezték a nyugalmat a testvérek,  amikor anyjuk és apjuk megegyeztek, hogy adományt ajánlanak fel és áldozatot mutatnak be isten-szüleiknek. Evégből parázzsal megrakott agyagfüstölőket fogtak, morzsolt beléndeket szórtak bele tömjén helyett. Az indiánok azt mondják, ez volt az első áldozat a világon. Miután az áldozatot bemutatták, a két testvér pihenőkertet épített, a kertbe sokféle fát és illatos füveket ültettek. Egyik fa virágot, a másik gyümölcsöt termett. Rendesen ebben a kertben pihentek és mulattak. A kert mellé gyönyörűséges ligetet varázsoltak, ahol minden megvolt, amit szüleik az istenek bemutató áldozatához kívántak….

Imádkoztak, fogadalmakat  és ígéreteket tettek szüleiknek, és  arra kérték őket, hogy a nekik felajánlott áldozatokért cserébe kegyeskedjenek megalkotni az eget, és legyen fényesség a világon. Teremtsék meg, jobban mondva tegyék láthatóvá a Földet, és egyesítsék a vizeket, , mivel nekik kettejüknek azon a kis virágoskerten kívül más pihenőhelyük nincsen. Hogy rákényszerítsék őket kérésük teljesítésére, kis kovakő lándzsákkal átszúrták a fülüket, hogy vércsepp serkenjen belőle. Ugyanezt tették a nyelvükkel. A vérrel, amelyet fűzfaágból készített szenteltvíztartóba gyűjtöttek, megszórták a fák ágit és a növényeket.  Az indiánok még  azt is  mesélik, hogy vízözön árasztotta el a földet, és sok isten a vízbe fúlt. Az özönvíz múltával teremtette meg az eget és a Földet az isten, akit az ő nyelvükön így neveznek: „Minden Dolgok Teremtője ”. Létrejött  az emberi nem, és így népesült be a misték krályság.

FÖLDANYA—A világ termése—(onondaga monda)

Az onondaga indiánok szerint a világot akkor teremtették, amikor az ég kacikája      megcsalta a feleségét.  Kiszakítva a Fény Fáját, amely az eget bevilágította, lehajította az asszonyt a gyökerek helyén támadt nyíláson át. Az égi asszonyt a tengerek felé estében  a tengeri madarak kapták el és vették a szárnyukra. A sirály megkereste a tengeri állatokat, hogy az óceán mélyéről földet hozzanak, ahová az égi asszony leszállhat. A pézsmapocok földet helyezett a nagy teknősbéka hátára, s az felhozta a földet a felszínre. Az égi utas a madarak szárnyán ért földet, s ott Nagy Földanyává változott.

SZENT MONDA A FÖLD TEREMTÉSÉRŐL   Nyenyec mese   

„A Föld teremtésekor még csak két ember élt. Lehet, hogy hosszú ideig éltek ketten egyedül, lehet, hogy csak rövid ideig, elég az hozzá, hogy egyszer így szólt az egyik a másikhoz: – Én vadászni megyek majd, te meg őrizd addig a sátrunkat’    Ettek, lefeküdtek, másnap reggel felkeltek. Ahogy az evést befejezték, emez el is indul vadászni. A másik, hogy egyedül maradt, így szólt magában:  -Hadd megyek csak az erdőbe fáért.    El is ment, a fát meg is hozta, belépett a sátorba. Estére a testvére is megjött, egy rénszarvast ejtett. Ettek, lefeküdtek, másnap reggel felkeltek. Amint az evést befejezték, így szólt emez:    Most meg te menj vadászni, s addig majd én őrzöm a sátort.    Hát akkor a másik el is indult. Egyre csak járta az erdőt, egyre csak keresgélt, kutatott, de sehogy se tudott zsákmányra találni.    Ahogy így járt-kelt, egyszer csak egy lyukra bukkant a földben. Mindjárt bele is bújt, hosszú ideig botorkált a sötét alagúton, mígnem egy vas-sátor került hirtelen a szeme elé. Rögvest be is lépett a sátorba. De ahogy körülnézett belül, kijáratot sehol se látott. Nem ment a fejébe s dolog, s az ijedtségtől elájult.    Közben a testvére otthon ezt gondolta magában: „ A testvérem bizony régen ment el .”  Ezzel ki is ment a sátorból. A hét haehe-szánja közül a hetedikből kivette a mammutcsontból faragott sámándobját. Egy útszakasznyit siklott rajta. Akkor hirtelen egy hangot hallott a feje felett: –         A testvéred öregapátok, a Földöreg sátrában él.    Erre ez megmarkolta a sámándobját, és így szólt: -Tyűha, hát akkor szar helyre jutott.    S ezzel lefeküdt, reggel felkelt. Evett, aztán elindult a testvére járt ösvényen. Hét napig ment-mendegélt, a hetedik napon végre megpillantotta a lyukat a földben. Leereszkedett a lyukba. Hét napig ment-mendegélt. A hetedik napon aztán egy vas-sátort pillantott meg. Így szólt magában: „Biztosan ez lesz a Földöreg, az öregapám sátra.” S ezzel a sátorba lépett. Ott ült az öreg, az öregapja az közepén, és így szólt: – Fiacskám, gyere közelebb, ülj ide mellém!    Az öregapja, az öreg, egy emberfej nagyságú sátordarabot tartott a kezében. A jövevény megkérdezte: – Mit tartasz a kezedben, öregapó? Az öreg így válaszolt: – Hogy mit tartok a kezemben? Ez bizony a mi nyers földünk. Ha ezt elengedném, nem lenne föld.    Akkor ettek, lefeküdtek, csak az öreg maradt ülve egész éjjel Reggel felkeltek, ettek. Az öreg megszólat: – Most te is láthatod, hogy én egész éjjel ébren voltam. Azért is hívattalak, hogy lásd, Földünk remeg, de mégis létezik. Azt akarom, hogy ezután te legyél a Földügyelő. A testvéred pedig kezem segítségével a Föld lábának akarom megtenni.   És még azt mondta: – Életed ettől fogva az, hogy a bűnös emberek áldozatot mutassanak be neked. Ezzel az egyik testvér el is ment onnan, s azóta szent heggyé válva ül. Az öreg a másik testvérnek meg ezt mondta: – Életed ettől fogva az, hogy emberek neked is áldozatot mutassanak be. S ezzel a Föld lábává tette. Ennyi elég”.

A VILÁG KELETKEZÉSE Kambodzsai monda  (29)

   „A  khmerek királyának udvarában élnek Prohm isten papjai, akiket bakunak neveznek. Ők úgy mondják el a világ keletkezését, hogy kezdetben nem volt más, csak a Semmi Szent Állapota és  Meghatározhatatlan Örökkévalóság.

   Mielőtt bármi más létrejött volna, belőle támadt a Szent Drágakő, Preasz Kev, s ő szülte azután a napot, vizet, szelet, a világűrt, az embereket és az állatokat.

   Ezt azonban Prohm papjai állítják, a nép véleménye más a világ keletkezéséről.

    Dolgok létrejötte előtt nem létezett más, csupán Preasz Prohm, a szent Brahma, aki nem teremtett, hanem lét és Nemlét volt egyszerre, és akiben minden hatalom szunnyadt. Anélkül, hogy Preasz Prohm bármit is kívánt volna – hiszen ő nem ismeri a vágyat -, minden feltárult, ami csak lényegében rejtőzött, így jöttek létre a megjelenés világai, amelyek az értelemmel felfoghatók.

   Megszámlálhatatlan ilyen világ létezik, és e sok-sok világ közül  az egyikben élünk mi. E régi világokat újra meg újra elpusztítja a tűz, helyükben új világok támadnak Preasz Prohmban  a szél segítségével, s e világokat az őbelőle eredő lények népesítik be.

   Ezen világok élettartama nem egyenlő,  a legrövidebb egymillió-kétszáznyolcvanezer évig állt fenn, a legtovább tartó pedig nyolcvanszor annyi ideig, míg végül mindegyik visszatér Preasz Prohm ölébe.”

A FÖLD TEREMTÉSE Keleti szláv monda

„Sétált az Úristen a levegőben. Látja, hogy léggömb nagyságú buborék lebeg a vizek fölött, s duhaj nótaszó hallatszik belőle. – Ki duhajkodik ott a buborékban? – kérdezte rosszallóan az Úr. – Az Isten! – hangzott a válasz. – Akkor én ki vagyok? – lepődött meg Jóisten. – Te az istenek istene vagy. Az Úristen.! – Na,  ha én az istenek istene vagyok, megparancsolom, pukkadjon szét a házad!- háborgott az Úr. A buborék nyomban szétpukkadt, s kiszállt belőle az Ördög. Sétáltak tovább együtt, a Teremtő és az Ördög. Nagy sokára megszólalt az Úr: – Honnan szerezhetnék földet? Mert igaz, mindketten megvagyunk föld nélkül is valameddig, de a végtelenségig csak kényelmetlen volna így élni! Ej! – ütött a homlokára. – Az óceánok legmélyén föld van. Nosza, merülj le a vizek fenekére, s hozz fel egy maréknyit.    Az Úr csupa jóindulattal beszélgetett az Ördöggel, ahogyan a barátjával beszélget az ember. A Gonosz szót fogadott, leszállt az óceán fenekére, s telemerte a markát iszappal. Közben arra gondolt, miért ne vihetne fel egy kicsit magának is belőle? De mert nem volt hova dugja, a pofáját tömte tele.    Átadta  az Úrnak, amit hozott, s ő széthintette a homokot a négy égtáj felé. Ahová egy szemnyi is hullott belőle, ott szárazföld keletkezett, amely azonnal növekedni kezdett, egyre tágabb tereket hódítva el a tengertől. De megduzzadt az iszap az Ördög szájában is. Köhögött, fuldokolt a Gonosz. Végül kiköpte a nyúlós masszát. A sűrűjéből dombok, hegyek lettek, a hígabból mohaláp, mocsár.”                                                              

   (E.R. Romanov nyomán)

A VILÁG TEREMTÉSE · Gilbert-szigeteki mitosz

 Kezdetben volt ég, és nem volt föld. Minden egy óriás kagylóhéjba volt bezárva. A domború héj legmagasabb pontján ott állott Nareau isten. Lábával dobogott és így énekelt:

   -Döngölöm, döngölöm az eget. Kővé válik, szilárddá válik, egészen kemény lesz. Ao Ea e. Egészen kemény lesz.

   Ezután bejárt minden teret keletről nyugatra, északról délre, majd újból énekelni kezdett.

   -Itt van a föld, a föld. Itt van az ég. Fény az égen, fény mindenütt. Átrobogok az égen. Mindenütt fénylik az ég.  Megjelenek az égen. Észak felé nézek. Nem látok sem szellemet, sem embert. Csak én magam vagyok a világon., én a hatalmas Nareau.

   -Itt van a föld, a föld. Itt van az ég. Fény az égen. Mindenütt fény. Átrobogok az égen. Nyugat felé mézek. Nem látok sem szellemet, sem embert. Csak én vagyok egyedül a világon, én, a hatalmas Nerau, és sem apád, Tebong, sem anyád, Teiti és Terube sem létezik még. Senki más nincsen, csupán én.

   Most  lenézett a sötét kagylóba, és látta, hogy sok ember fekszik odalenn, kinyújtózkodva, mozdulatlanul. Ekkor fogott egy hosszú zsinórt, és követ kötött rá. Leengedte a zsinórt, és a kővel megérintett egy fekvő embert. Ekkor ennek társa megmondta a fekvő ember nevét. Nereau ezután megérintett minden embert, és ugyanúgy megtudta a nevüket. Ily módon ezek az emberek a birtokába kerültek, és hatalma lett fölöttük. Az első embernek, akit megérintett Bakaunakio volt a neve, a másodikat, aki mellette feküdt, Nei Aibongnak hívták, a harmadik Karitoro volt, a negyedik Nabave, az ötödik Katimoi, a hatodik pedig Ngkoangkoa.

   Nareau lement az emberekhez, és megcsavarta izületeiket, térdüket, könyöküket, fejüket, gerincüket, kezüket,, lábukat megtekerintette, és az emberek mozogni tudtak. De az emberek nem örültek ennek, mert tagjaik a csavarástól nagyon fájtak. Nareau összehívta őket, és megparancsolta, hogy emeljék fejük fölé az eget. Amikor mindnyájan nekiveselkedtek, hogy ezt megtegyék Nareau így énekelt:

   Felemelem az eget, mozgatom és mozgatom az eget. Felemelem az eget, oszlopaira emelem, hogy elhagyja a földet, magasodó ég, kiemelkedő ég legyen. Keményre döngölöm az alsó földet, keményre döngölöm. Megemeltelek téged is, Riki, téged, az óriásit.

   Most már fel tudnak állni az emberek, de még ez sem volt elég. Tovább kellett emelniük az eget, és Nareau új énekbe kezdett:

   Meggörnyednek, meggörnyednek a házuk alatt, az alacsony emelvény alatt, ott nyomorognak ég és föld között, míg még együtt vannak. És meghúzódva fekszenek, ide-oda forgolódva. És dolgozni sem tudnak.

   Meggörnyednek, meggörnyednek házuk alatt, az alacsony emelvény alatt, és ott nyomorognak ég és föld között, míg még együtt vannak. És meghúzódva fekszenek, ide-oda forgolódva. Tehetetlenek, aléltak, dolgozni sem tudnak.

   Élt a földön, elrejtőzve egy lyukban egy nagy muréna. A murénát Rikinek hívták, és nagyon erős volt. Egy szinten állt az emberekkel, de sokkal erősebb volt náluk. Nareau odaszólította Katimoit, és megparancsolta, hozza oda az óriási állatot. Katimoinak azonban nem sikerült úrrá lenni a murénán, sőt őt harapdálta össze mindenütt a muréna. Katimoi visszatért és keserűen panaszkodott. Nareau most két fadarabot készített, a kai ni matameá-t, vagyis a hurkos botot,  és a kai ni kobobó-t, vagyis a csalétekbotot. Ezután kiment a zátonyhoz, fogott egy tízkarú tintahalat, , és levágta két karját. Ezeket a karokat használta csaléteknek. Nareau most maga ment az angolna búvólyukához, és így énekelt:

   Riki O Riki O. Jöjj ide, Riki, Te óriási. De nehogy azt mond, hogy rövid a farkad, Riki. Mert te fogod felemelni az eget. Te emeled magasra az eget. Mer te fogod felemelni az eget.

   Ekkor megjelent Riki, és Nareau megfogta a hurkos bottal. Így Riki neki kellett hogy feszüléjön az égnek. Riki, az erős, egyre magasabbra és magasabbra emelte az eget. De az emberek tanácstalanok voltak és megzavarodtak.  Nem értették, mi legyen az, amit látnak. Nareau ezért így szólt Katimoihoz:

   – Csavarodjál az angolna teste köré, ott a

közepe táján. Kapaszkodj meg benne erősen, akkor megmondhatod az embereknek, mit akarok és mit teszek.

 Ezután Rikihez fordult és így énekelt:

   -Meggörbült a látóhatár. Az ég szilárdan le  van kötözve, és eggyé nőtt. Az ég északon. Mondd meg nekem, szólj, hogy jobban megemeljem. O au anne O anne O. A látóhatár meggörbült. Az ég meg van kötözve, az ég délen.  Mondd meg nekem, szólj, hogy jobban megemeljem. O au anne O anne O. A látóhatár görbén ível. Az ég meg van kötözve, és összenőtt nyugaton. Mondd meg nekem, szólj, hogy jobban megemeljem. O au anne O anne O. Görbe a látóhatár. Az ég meg van kötve, és összenőtt. Az ég keleten. Mondd meg nekem, szólj, hogy jobban megemeljem. O au anne O anne O. Maga emelkedett fel keleten, és ezzel elvált a földtől, szökellt, megjelent és eltűnt.

   Amikor az ég már elég magasan volt, Nareau megbízta Bakaunaikot, a tüskés halat, hogy éles faroktüskéjével vágja át a világ záróizmát, nehogy az ég ismét becsukódjék. Míg Babaunaiko munkáját végezte, és Riki az eget erősen feszítette, Nareau így énekelt Bakaunaiko helyett:

    -Sietek, vágni sietek. Megtalálom az ég és  föld között a gyökeret. Éles farokkal elvágom és emelem a földet, emelem a földet. Ez Beru. Most. Most kitépem a világkagyló bélmirigyeit, és messzire vetem. Ez Tarawa. Most megint eldobok valamit. Ez Marakei. Szigeteket teremtek, szigeteket alkotok. Készen van a nagy Nareau földje.

   Elkészült a mű, s Nareau levágta Riki farkát, amely átszúrta az eget. Riki farkának kisebbik része, amely a földet érintette, és amelyet Narreau most levágott, itt maradt és tovább élt. Ezek a mai murénák.

   De a földön még nem volt rend, és dagálykor az embereknek úszniok kellett, mert a szárazföld ilyenkor a tengerbe süllyedt. Nareau ekkor maga köré gyűjtött minden embert ott, ahol a föld a tenger fölé emelkedett, és ráolvasást énekelt:

   Víz fölött menjen, víz fölött menjen, víz fölött menjen. Én, Nereauúszok, én, Nareau, úszok. Szamoát elérem a mélyben. O. Jöjj ide, te gyöngy Baeao.

   -Víz fölött menjen, víz fölött menjen, víz fölött menjen. Én Nareau úszok, én, Nareau, úszok. Elérem Szamoát a magasban. O. Jöjj ide, te golyó, Burereva.

   Nareau folytatta rendteremtését a világban és Baeaót, a gyöngykagylót a kezébe vette, majd keleten egészen a látóhatár pereméig hajította. Ezzel megteremtette a napot, amelynek megparancsolta, szárítsa fel a nedvességet. Ezután fogta Burerevát, a tengeri csigát, és messze nyugatra, a látóhatár szélére hajította, ahol holdként látható az égen. Feladata, hogy beossza az időt. Ő mutatja meg, mikor kell növényt ültetni, vagy bizonyos halakat fogni, és még sok mást közöl az emberekkel.

   Amikor Nareau látta, hogy a nap és a hold a helyükön vannak, így kezdett el énekelni:

   -Elhoztam ezt a gyermeket, és elhozom ezt a gyermeket, és Észak asszonynak adom. Nem, nem a te helyedre. O. Elhoztam ezt a gyermeket, és elhozom ezt a gyermeket, és Nyugat asszonyának adom. Nem, nem a te helyedre.  O.   Elhoztam ezt a gyermeket, és elhozom ezt a gyermeket, és Kelet asszonynak adom, a hajnalnak adom, a hajnalnak és a nappali fénynek, és ez a ti gyermeketek O, Nappal asszony.  A nap felmegy. Megérkezik a nap. Ébredjetek, ébredjetek. Mert ez a sziget fénye O.

Nareau tömérdek elvégzett munka után elment, és Szamoa szigetén élt. Felesége Nei Teba, a mennydörgés, két fia pedig Ten Teiti, a villámok. A villámfiúk felesége a távoli villámlás, akit Nei Terubének hívnak. Ennek az asszonynak  fia született. Ő volt Nareau te kikiteia, vagyis a nagyon bölcs Nareau.

A FÖLD ÉS AZ EMBER TEREMTÉSE Burját monda  

   Egykor nem volt föld, csak víz. Három isten: Sibegeni burhán, Majdari burhán, és Eszege burhán elhatározta, hogy megteremti a földet. Elindultak a vízen, és meglátták az angata madarat, amely tizenkét fiókájával a vízben úszkált. Így szóltak az angatához:

– Merülj a vízbe, és hozz nekünk földet: fekete földet, vörös agyagot és homokot.

   Ekkor az angata madár lemerült a vízbe és a fenékről fekete földet, vörös agyagot, és homokot hozott. Visszatért a víz színére, és amit hozott,  átadta a három burhánnak. Ezek szétszórták a hozott fekete földet, vörös agyagot és homokot, megteremtették a földet, melyen kinőttek a füvek és a fák.

   Ezután megteremtették az embert; testét vörös agyagból, csontjait kőből, vérét vízből alkották. A három burhán két embert, egy férfit és egy nőt teremtett ily módon.

   Ekkor a három isten (Sibegeni burhán, Majdari burhán és Eszege burhán) el akarta dönteni, hogy ki fogja közülük életre kelteni a megalkotott két embert; egyben az lesz oltalmazójuk is. Elhatározták, hogy maguk mellé állítanak egy-egy gyertyát és egy-egy cserepet, azután lefekszenek aludni. Másnap reggel az fogja életre kelteni és gyámolítani a két kiformált embert, akinek a gyertyája ég, és virág nőtt a cserepében.

   Így is tettek, mindhárman egy-egy gyertyát és egy-egy cserepet állítottak maguk mellé, majd lefeküdtek.

   Másnap reggel Sibegeni burhán ébredt fel először, és látta, hogy Majdari burhán mellett ég a gyertya, cserepéből meg virág nőtt. Ekkor Sibegeni burhán meggyújtotta a maga gyertyáját, Majdari burhánét pedig eloltotta; a virágot kihúzta, és átültette a maga cserepébe, majd újra lefeküdt aludni.

   Mikor mind felébredtek, látták, hogy Sibegeni burhán mellett ég a gyertya, és cserepében kinőtt a virág. Elhatározták tehát, hogy a kiformált embereket neki kell életre keltenie, és gondoznia. Majdari burhán azonban megtudta, hogy , hogy Sibegni burhán ellopta tőle a virágot és a tüzet, ezért így szólt hozzá:

   Te elloptad tőlem a virágot és a tüzet! Az általad életre keltett emberek majd veszekednek, és meglopják egymást.

    Íme, ezért lopnak és veszekednek a mai emberek.

   Ezután Majdari burhán és Eszegi burhán felemelkedett az égbe. Sibegeni burhán  a földön maradt, s a két kiformált embert életre keltette, s őrzésükre megteremtette a kutyát. Az első embereket az istenek szőrösnek teremtették , hogy ne fázzanak; a kutyát pedig szőr nélkül. Később Sibegeni burhán is felemelkedett az égbe, a két ember aludt, a kutya pedig vigyázott rájuk.

   Ekkor ment oda az öedög, Sithűr. A kutya megugatta, és nem engedte őt az alvók közelébe. Sithűr így szólt a kutyához:

   -Ne ugass engem! Adok neked enni, sőt még szőrt is növesztek neked, olyat, mint amilyen az embereken van. Nem fogsz fázni.

   A kutya elfogadta Sithűr ajánlatát, nem ugatta tovább. Ekkor az megetette a kutyát, és leköpte, amitől kinőtt a szőre. (Ezért mondják a burjátok, hogy a kutya szőre tisztátlan..)

    Sithűr odament az alvó emberekhez, leköpte őket minden oldalról, majd elment. Sibegeni burhán leereszkedett az égből a földre, és felkereste az embereket. Látta, hogy leköpdöste őket az ördög, és látta, hogy a kutyának szőre van. Nagyon megharagudott a kutyára és megátkozta:

   – Örökké éhes leszel, éhségedben csontokat rágcsálsz majd és emberi ürüléket eszel, az emberek meg ütlegelnek!

   Ezután Sibegeni burhán ügyesen leborotválta az emberek szőrét, és csupán ott hagyta meg, ahol Sithűr nem köpte le őket. Amíg az emberek aludtak, kezüket a fejükön tartották, ezért maradt tisztán a szőr a fejükön, a kezük alatt. Íme így vesztették el az első emberek a szőrüket.

A FÖLD TEREMTÉSE-Indonéz népmese-    Szumátra (batak)

   Az idők kezdetén, a föld megteremtése előtt, még csak két isten volt: Ompong Batara Guri di-atasz, az ég istene, és Ompong Debata di-toru, az alvilág istene.

   Az alvilág istenének szépséges lányát Ompong Batara Guru feleségül vette, és felvitte magához az égbe.

   Ott éltek, boldogan éltek, csak egyvalami hiányzott még a boldogsághoz: nem volt gyerekük, pedig négy esztendő óta együtt éltek. Ezen aztán annyira elkeseredtek, hogy elhatározták, remeteségre adják a  fejüket , a magányban keresnek vigaszt fájdalmukra.

   Rongyos ruhába bújtak, otthagyták a pompázatos égi lakot, nem is vittek mást magukkal , csak egy marék rizst, hogy legyen mit enniük, meg szerszámokat, mert kunyhót akartak építeni a tenger partján.

   Boldogan éltek a szegény kunyhóban, sokat fáradoztak, szép nagy darab földet műveltek meg, teleültették  a leggyönyörűbb virágokkal. De ez a boldogságuk nem tartott sokáig.

   Egy szép napon, forró délben, behúzódtak a kunyhó eresze alá hűsölni. Ekkor a tengerből egy szörny bukkant elő, egy óriási tengeri kígyó, úgy hívták, hogy Tumuldang di Boszi. Tumuldang di Boszi első útja a megművelt földre vezetett, feltúrta, összerondította, a palántákat mind felfalta, a végén meg leheveredett aludni.

   Mikor Batara Guru felébredt, és látta, hogy a szörnyeteg mindent elpusztított, rettenetes haragra gerjedt. El is küldött egy harcost, hogy csapja agyon a messzeségben heverésző tengeri kígyót.

   A harcosnak nem sok kedve volt ehhez a verekedéshez, és még ez a kevés is elment, mikor megpillantotta a szörnyeteg rettenetes fogait. Verekedés helyett, gondolta, megpróbál inkább  a szörnyeteg lelkére beszélni.

   Fel is ébresztette a tengeri kígyót, és mondta, mondogatta, hogy milyen ocsmányul viselkedett.

   A tengeri kígyó nem valami barátságosan méregette a harcost, aki a déli álmából verte fel, és azt felelte, hogy Batara Guru az oka mindennek, mert mégsem illik, hogy az ég ura úgy éljen, mint a legegyszerűbb parasztember. Befejezésül meg ezeket mondta:

–         És ha nem akarod, hogy tüstént

bekapjalak, szedd a lábad, mondd meg Batara Gurunak meg a feleségének, hogy beszédem van velük. De hozzanak ám magukkal egy nagy fürt banánt, , meg egy nagy tálat teli áldozati ételekkel, mert iszonyatosan éhes vagyok.

    Szedte is a lábát a harcos, átadta az üzenetet Batara Gurunak. Batara Guru összeszedte, amit a szörnyeteg kért, hívta a feleségét, elindultak Tumuldag di Boszihoz. Amikor megérkeztek, Batara Guru első dolga volt, hogy jól összeszidta a tengeri kígyót, elmondta, hogy gyalázatos dolog így végigpusztítani valakinek a birtokát. Felelte a kígyó:

–         Én csak azt teszem, ami a

kötelességem volt. És lehet, hogy még sanyarúbb sors vár rád büntetésül, nagyúr, mert nem alapítottál családot.

– Ne szidalmazz minket! Az életünk legnagyobb fájdalma, hogy nem születtek gyermekeink. Ha segítenél rajtunk, örökké hálásak lennénk neked.

– Segítek rajtad – mondta a kígyó -, ha híven követed minden tanácsomat. De először tömd a számba a banánt meg az áldozati ételeket.

   De az istennek nem sok kedve volt ehhez a munkához. Mondta is:

– Öregapám, hét öl széles a te pofád, és olyan hegyes minden fogad, hogy már attól is reszketek, ha csak rájuk nézek. Ne haragudj rám, de én bizony meg nem etetlek.

   Nem haragudott meg a szörnyeteg, sőt azon igyekezett, hogy eloszlassa Batara Guru gyanakvását.

– Fogd a kardod, peckeld föl vele a számat, akkor nyugodtan  bedughatod a kezed a pofámba.

   Meg is tette Batara Guru, amit a kígyó mondott, és azután a szájába tömte a sokféle ételt. És amikor kezét kihúzta a szörnyeteg pofájából, álmélkodva látta, hogy az ujján egy gyönyörű gyűrű csillog-villog. Nem tudta, hogyan került kezére a gyűrű, gyorsan kivette hát a kardot a kígyó szájából, hogy Tamuldang di Boszi válaszolni tudjon neki.

   – Öregapám – mondta , a pofádban valahogy az ujjamra került ez a gyűrű. Milyen gyűrű ez?

– Kívánsággyűrű, szinszing pinta-pinta – válaszolta a kígyó. – Kérhetsz tőle, amit akarsz, fiút, lányt, disznóhúst vagy pálmabort, teljesíti minden kívánságodat.

   Nagyon megörült a kígyó szavainak Batara Guru, örömében még táncra is perdült a feleségével. Mikor aztán kitáncolták magukat, elmagyarázta a kígyó, hogyan kell használni a gyűrűt, elbúcsúzott tőlük, hosszú életet, boldogságot kívánt nekik, azzal visszabújt a tengerbe.

   Batara Guru meg a felesége megint felment az égbe, és amikor telihold volt, Batara Guru bekente a gyűrűt egy citrom levével, úgy ahogy a tengeri kígyó mondta., és azt kívánta, hogy fia szülessen.

   Kilenc hónap múlva meg is szülte a felesége azt a fiúgyermeket.

   Látták, hogy a varázsgyűrű pompásan működik. Még négyszer kívántak maguknak gyermeket, úgy hogy öt gyerekük lett összesen, három fiú és két lány. Paduka di Adzsi, Tuvan Benuva Koling és Tuvan Radzsa Szamszai Szahina-hina volt a három fiú, Tuvan Benuva Katdzsi és Tuvan Benuva mangili Bulan volt a két lány.

   Az első fiú lement a nagyapjához, Ompong Debatához az alvilágba. A harmadik fiú fent maradt az apjával az égben. A középső fiú  pedig megteremtette a földet. Meggyúrta a földkorongot hét marék földből, Batara Guru pedig fölakasztotta a korongot egy selyemszállal az égre. Igen ám, de így egyszerre sötét lett az alvilágban, mert a föld elfogta a nap fényét.

   Megharagudott Paduka di Adzsi, nagy vihart kavart, izzé-porrá törte a földet.

   Hétszer gyúrt új földkorongot Tuvan Benuva Koling, hétszer törte szét a földkorongot Paduka di Adzsi, a bátyja.

   Most már maga Batara Guru látott munkához. Megvárta amíg Paduka di Adzsi  elalszik, ztán lement az alvilágba, négy vasrudat egymásra rakott, a négy vasrúd nyolc vége nyolc égtáj felé mutatott. Ezt a rácsot az alvó Paduka di Adzsi fölé tette. Aztán meggyúrta a földkorongot, szépen el is simította.

   Mikor Paduka di Adzsi felébredt, fel akart kelni, de beleverte magát a vasrácsba. Megrázkódott tőle a föld, hegyek nőttek rajta, völgyek támadtak rajta.

   Jó erős volt a vasrács, hiába rázta Paduka di Adzsi, nem tudott kiszabadulni alóla.

   Máig is ott fekszik a rács alatt, és ha megpróbálja széttörni a rácsot, reng a föld.

A VILÁG KEZDETE Guarani  ( Paraguay) mítosz (részlet)

„A Hatalmas atyánk, Nyanderuvuszu, egyedül jött és mutatkozott meg a homály szívében. A Legelső Denevérek már megvoltak, és szárnyaikkal csapkodtak a homályban. Nyanderuvuszua napot tűzte a mellére. Magával hozta a legelső összekötött fákat, és arcunk irányába állította, napkelet felé. Rájuk állt,  és nekilátott megteremteni a földet. Ma is a keresztbe kötött fákon nyugszik a föld. Ha Nyanderuvuszu kivenné őket, hát a föld leesne.

Azután vizet hozott.”

A  FÖLD  Kirgiz eredetmonda

„ A mi atyánk atyái még szentül hitték, hogy a föld kemény kövekből áll. Ha nem így volna, az egész föld szétszóródna a mindenségben, akár a levegőben a por.

   A földet egy hatalmas fekete bika aranyszarvai tartják. Ám, hogy magát a bikát mi tartja,  azt – mint az igazhitűek mondják – egyedül az Isten tudja.

Amidőn a bika lélegzik, orrlikaiból pára jő elő. Ez a pára a föld egész tömegén keresztülhatolván a réseken át  földi kipárolgás gyanánt jut kivülre.

   Megesik, hogy a földet erős lökések érik, amelyeket a nép földrengésnek nevez. Ez akkor történik, amidőn a földet tartó bika átveti egyik szarváról a másikra a földet.”

A A Föld teremtése (mondák, mítoszok) bejegyzés először SAJÓMENTI FÓRUM-én jelent meg.